1995. évi XC. törvény

az élelmiszerekről

E törvény célja, hogy meghatározza a közfogyasztásra szánt nyers, félkész vagy feldolgozott élelmiszerek előállításának, fogalomba hozatalának feltételeit oly módon, hogy biztosítsa a fogyasztók egészségének, érdekeinek, valamint a piaci verseny tisztaságának védelmét, és segítse a termékek országok közötti szabad áramlását.

A kihirdetés napja: 1995. november 4.
A törvény egységes szerkezetben látható a végrehajtásáról szóló 1/1996. (I. 9.) FM-NM-IKM egységes rendelettel.
Az 1995. évi XC. törvény (a továbbiakban: Ét.), az 1/1996. (I. 9.) FM-NM-IKM együttes rendelet (a továbbiakban: Vhr.)

Általános rendelkezések

Ét. 1.§ (1) A törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén közfogyasztásra szánt, illetőleg forgalomba hozott élelmiszerek, élelmiszer- és dohány-adalékanyagok (a továbbiakban együtt: adalékanyag) és dohánytermékek (a továbbiakban együtt: élelmiszerek)
a) előállítására és forgalmazására;
b) előállításával és forgalmazásával foglalkozó természetes és jogi személyekre, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokra
terjed ki.
(2) A törvény hatálya nem terjed ki az élelmiszereknek magánháztartásban, saját fogyasztásra történő előállítására.
(3) E törvény rendelkezéseit a bor, a sör, a szesz, a szeszes ital, a fűszerpaprika, a kávé, dohánytermékek, valamint a palackozott ivóvíz és ásványvíz előállítása és forgalmazása vonatkozásában a külön jogszabályokban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

Értelmező rendelkezések

Ét. 2.§ A törvény alkalmazásában
1. élelmiszer: minden olyan növényi, állati - beleértve a mikroorganizmusokat is - vagy ásványi eredetű anyag, amely változatlan, előkészített vagy feldolgozott állapotban emberi fogyasztásra alkalmas. Nem minősül élelmiszernek a gyógyszer, gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyag és készítmény, gyógytápszer, az anyatejet pótló tápszer, a gyógyvíz, továbbá a nem csomagolt ivóvíz és ásványvíz;
2. élelmiszer adalékanyag: minden olyan természetes vagy mesterséges anyag - tekintet nélkül arra, hogy van-e tápértéke vagy sem -, amelyet élelmiszerként önmagában általában nem fogyasztanak, alapanyagként nem használnak, hanem az élelmiszerhez az előkészítés, a kezelés, a feldolgozás, a csomagolás, a szállítás vagy a tárolás folyamán adnak hozzá abból a célból, hogy a termék érzékszervi, kémiai, fizikai és mikrobiológiai tulajdonságait kedvezően befolyásolja. Hozzáadása azt eredményezi vagy eredményezheti, hogy önmaga vagy származéka az élelmiszer összetevőjévé válik;
3. dohánytermék: a nyers dohányból vagy nyers dohány felhasználásával készített, dohányzásra, rágásra vagy tüsszentésre szolgáló termék. Dohányterméknek kell tekinteni a cigarettapapírt, a dohányfóliát és más, dohánytermékkel szorosan összekapcsolt anyagot, kivéve a füstszűrőt és a szopókát;
4. dohány adalékanyag: minden a dohánytól eltérő anyag, amelyet a dohánytermékekhez az előkészítés, a kezelés, a feldolgozás és a csomagolás folyamán adnak hozzá abból a célból, hogy a termék érzékszervi, kémiai, fizikai és mikrobiológiai tulajdonságait kedvezően befolyásolja;
5. technológiai segédanyag: a berendezések és eszközök anyagának kivételével minden olyan élelmiszerként önmagában nem fogyasztott anyag, amelyet valamely nyersanyag, élelmiszer vagy annak alkotó része gyártása vagy feldolgozása folyamán az adott technológiai cél elérésére alkalmaznak, és elkerülhetetlenül maradékok jelenlétét, vagy származékok keletkezését eredményezi a késztermékben;
6. élelmiszer-előállítás: a közfogyasztásra vagy ilyen célú továbbfeldolgozásra történő élelmiszer tisztítási, osztályozási, előkészítési, feldolgozási, csomagolási, tárolási műveletek összessége, vagy ezek részműveletei;
7. élelmiszer-előállító: aki élelmiszer-előállítási tevékenységet folytat;
8. élelmiszer-előállító hely: az a létesítmény, amelyben élelmiszer-előállító tevékenységet folytatnak;
9. élelmiszer-csomagolás: az a tevékenység, amelynek során az élelmiszert a fogyasztó távollétében meghatározott mennyiségben úgy helyezik csomagolóanyagba, hogy annak felnyitása vagy megsértése nélkül a tartalom nem változtatható meg;
10. élelmiszer-csomagoló anyag: az élelmiszerrel érintkező, rendszerint fogyasztásra alkalmatlan anyag, amely védi az élelmiszert a szennyeződéstől, a tápérték- és minőségcsökkentő hatásoktól;
11. élelmiszer-forgalmazás: az élelmiszernek a viszonteladókhoz vagy az élelmiszer-fogyasztókhoz való eljuttatását szolgáló szállítási, tárolási, előcsomagolási, kiszolgálási, értékesítési műveletek összessége vagy ezek részműveletei, függetlenül attól, hogy a vendéglátás, közétkeztetés vagy kereskedelmi tevékenység keretében történik-e;
12. élelmiszer-forgalmazó: aki élelmiszer-forgalmazási tevékenységet folytat;
13. feldolgozott élelmiszer: minden olyan élelmiszer, amelyet az élelmiszer nyersanyag eredeti állapotát lényegesen megváltoztató élelmiszer-előállítási műveletekkel hoztak fogyasztásra kész állapotba;
14. nyers élelmiszer: minden olyan élelmiszer, amely eredeti állapotának lényeges megváltoztatása nélkül alkalmas fogyasztásra;
15. élelmiszer nyersanyag: élelmiszer előállítására alkalmas növényi, állati - beleértve a mikroorganizmusokat is - vagy ásványi eredetű termék, illetve termény, valamint az ivóvíz és az ásványvíz;
16. új élelmiszer: a belföldön még közfogyasztásra nem került, olyan feldolgozott élelmiszer, nyers élelmiszer, illetve élelmiszer-nyersanyag,
a) amelynek előállítása során alkalmazott, korábban nem használt, az élelmiszer összetételében jelentős változásokat okozó eljárás hatással van az élelmiszer táplálkozási értékére, emészthetőségére vagy az élelmiszerben lévő nemkívánatos anyagok szintjére,
b) amely géntechnológiával módosított szervezetet tartalmaz, vagy abból áll,
c) amelyet géntechnológiával módosított szervezetből állítottak elő, de ilyen szervezetet nem tartalmaz,
d) amely valamely összetevőjének elsődleges molekuláris szerkezete új, vagy azt szándékosan megváltoztatták,
e) amely mikroorganizmusokból, penészgombákból vagy algákból áll, illetve azokból izolált,
f) amely nem hagyományos módszerekkel termesztett növényekből áll, vagy amelyet nem hagyományos módszerekkel termesztett növényekből izoláltak, és nincs biztonságos alkalmazási előtörténete, valamint, amely nem hagyományos módszerekkel tenyésztett állatokból izolált állati eredetű nyersanyagból áll, és nincs biztonságos alkalmazási előtörténete;
17. különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszer: olyan élelmiszer, amely speciális összetétele, illetőleg különleges gyártási eljárása miatt különbözik az általános fogyasztásra használt élelmiszerektől, ezáltal olyan személyek igényeit elégíti ki, akik emésztésük, anyagcseréjük, fiziológiai állapotuk és életkoruk miatt az általánostól eltérő élelmiszert igényelnek;
18. új termék: minden olyan élelmiszer, amelyet az adott belföldi élelmiszer-előállító az adott élelmiszer-előállító helyen, és/vagy adott összetételben és/vagy csomagolásban eddig még nem állított elő, továbbá minden olyan élelmiszer, amelyet az adott külföldi előállítótól adott összetételben, illetőleg csomagolásban eddig nem importáltak;
19. közfogyasztás: a nem saját célra előállított élelmiszernek a lakosság által történő közvetlen fogyasztása, vagy ilyen célra élelmiszer-előállító által történő továbbfelhasználása;
20. élelmiszer-fogyasztó: az élelmiszer végső felhasználója;
21. élelmiszer-minőség: az élelmiszer azon tulajdonságainak összessége, melyek alkalmassá teszik a rá vonatkozó előírásokban rögzített és a fogyasztók által elvárt igények kielégítésére;
22. élelmiszer-higiénia: az élelmiszer előállításának, forgalomba hozatalának az emberi fogyaszthatóságra való alkalmassággal összefüggő követelményrendszere, az élelmiszer útján terjedő fertőzés és egyéb ártalom megelőzése és elhárítása;
23. minőségmegőrzési időtartam: az az időtartam, amely alatt az előírt, illetve átlagos körülmények között előállított, tárolt, szállított élelmiszer fizikai, kémiai, mikrobiológiai és érzékszervi jellemzőinek meg kell felelniük az előírtaknak, illetve gyártmánylapjában rögzítetteknek;
24. gyártmánylap: az élelmiszer előállításának módját, összetételét, minőségi jellemzőit és jelölését tartalmazó leírás.

A 2.§ 16. pontja az 1998. évi XXVII. törvény 33.§ (3) bekezdésével megállapított szöveg.

I. Fejezet
Az élelmiszerek előállításának általános feltételei

Ét. 3.§ (1) Élelmiszer-előállító hely kizárólag ott létesíthető, ahol a dolgozók, a termékek, valamint a környezet védelméről gondoskodnak, továbbá ahol a helyiség és az alkalmazott gépek, eszközök, berendezések működésével kapcsolatos építészeti, műszaki, technológiai, környezetvédelmi, közegészségügyi, állategészségügyi és élelmiszer-higiéniai feltételek biztosítottak.
(2) Az élelmiszer-előállító hely létesítését, illetve az (1) bekezdésben meghatározott feltételek lényeges megváltoztatásával járó átalakítását jóváhagyás céljából - a tervdokumentáció egyidejű bemutatása mellett - a telepítés helye szerint illetékes megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomásnak (a továbbiakban: Állomás) be kell jelenteni.
(3) Élelmiszert előállítani kizárólag működési engedéllyel rendelkező élelmiszer-előállító helyen szabad. A működési engedélyt - a vendéglátás kivételével - az Állomás az érdekelt szakhatóságok egyetértésével adja ki, illetve a feltételek megszűnte esetén vonja vissza.
(4) A működési engedéllyel rendelkező élelmiszer-előállító helyen előállított valamennyi élelmiszert közfogyasztásra szántnak kell tekinteni.

Vhr. 1.§ (1) Feldolgozott élelmiszert előállító új élelmiszer-előállító hely létesítését - a vendéglátás és közétkeztetés kivételével - vagy a meglévő olyan mértékű átalakítását, amely az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény (a továbbiakban: ÉT) 3.§-ának (1) bekezdésében előírt feltételek lényeges megváltozásával jár, a területileg illetékes megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás (a továbbikban: Állomás) - az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: Szolgálat) illetékes intézete, valamint a környezetvédelmi felügyelőség, illetve nemzeti park vagy természetvédelmi igazgatóságok szakhatósági hozzájárulásával - határozattal hagyja jóvá.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt szakhatóságok szakhatósági hozzájárulásukat a rendelet 1. számú melléklete szerinti adatok alapján adják meg. Az adatok benyújtásáról, a szakhatósági hozzájárulások beszerzéséről és az Állomásnak való eljuttatásáról az élelmiszer-előállító gondoskodik.
(3) Az (1) bekezdés szerinti engedély nem helyettesíti a külön jogszabályokban előírt építési engedélyt, valamint a környezetvédelmi engedélyt.

A Vhr. 1.§ a 35/1996. (XI. 30.) FM-NM-IKIM együttes rendelet 1.§ által megállapított szöveg.

Vhr. 2.§ (1) A feldolgozott élelmiszert előállító élelmiszer-előállító hely működési engedélyét - a vendéglátás és közétkeztetés kivételével - az Állomás az 1.§ (1) bekezdése szerinti szakhatóságok szakhatósági hozzájárulásával adja meg.
(2) A működési engedélyt az (1) bekezdésben előírt módon az ÉT 3.§-ának (1) bekezdésében előírt feltételek lényeges megváltozásával járó átalakítás esetén is meg kell kérni.
(3) A működési engedély iránti kérelmet az előállítás megkezdése előtt legalább 30 nappal az Állomáshoz kell benyújtani. A kérelemhez mellékelni kell:
a) az előállítani kívánt élelmiszernek a rendelet 2. számú melléklete szerinti gyártmánylapját,
b) szakképesítéshez kötött élelmiszer-előállító tevékenység esetén az előírt képesítéssel rendelkező felelős vezető nevét, címét, végzettségét, illetve a működési engedélyt kérő nyilatkozatát az előírt szakképesítéssel rendelkező felelős vezető alkalmazásáról,
c) az élelmiszer-előállításhoz felhasználni kívánt ivóvíznek az Országos Tisztifőorvos által kijelölt laboratóriumban történt vizsgálatának eredményét.
(4) Az Állomás az engedély kiadásáról, illetve visszavonásáról, valamint az e körben hozott minden intézkedéséről köteles értesíteni az 1.§ (1) bekezdése szerinti szakhatóságokat.

A 2.§ a 35/1996. (XI. 30.) FM-NM-IKIM együttes rendelet 2.§, 3.§. által módosított szöveg.

Vhr. 3.§ Az előállító kérelmére, vagy amennyiben a benyújtott dokumentáció alapján ez szükséges, az 1.§ (1) bekezdése szerinti szakhatóságok helyszíni szemlét tartanak.
Vhr. 4.§ (1) A receptúra bevezetése, a technológia, valamint a berendezések kipróbálására szolgáló tevékenység próbagyártásnak minősül. A próbagyártáshoz - amelynek időtartama 30 napnál hosszabb nem lehet - nem szükséges a működési engedély.
(2) A próbagyártás során előállított élelmiszert csak a 16.§ (4) bekezdése szerint jóváhagyott gyártmánylap alapján lehet forgalomba hozni.
(3) A próbagyártás során előállított különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszert csak a 13.§ szerinti engedély alapján lehet forgalomba hozni.

Ét. 4.§ (1) Élelmiszer előállításához nyersanyagként csak olyan növényi, állati - beleértve a mikroorganizmusokat is -, ásványi eredetű anyagot, illetőleg ivóvizet és ásványvizet lehet felhasználni, amely az emberi egészségre nem káros, és az előírtaknak megfelelő minőségű élelmiszer előállítására alkalmas.
(2) Élelmiszer előállítása során csak a népjóléti miniszter által engedélyezett adalékanyagot, technológiai segédanyagot, élelmiszer-csomagoló anyagot, illetve mosó- és fertőtlenítőszereket lehet felhasználni. A felhasználási engedélyt a népjóléti miniszter adja ki
a) az adalékanyagok és technológiai segédanyagok esetében a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben,
b) az élelmiszer-csomagoló anyagok, a mosó- és fertőtlenítőszerek esetében a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben.
(3) Élelmiszer előállítása, szállítása során olyan műszaki, technológiai, közegészségügyi és élelmiszer-higiéniai feltételeket kell alkalmazni, amelyek biztosítják, hogy az élelmiszer megfeleljen a közegészségügyi, élelmiszer-higiéniai és minőségi követelményeknek.

Vhr. 5.§ (1) Élelmiszer adalékanyag használata akkor engedélyezhető, ha
a) toxikológiai szempontból megvizsgált, és a felhasználás körülményei között a javasolt felhasználási szinten a rendelkezésre álló tudományos eredmények alapján ártalmatlan, a fogyasztók egészségét nem veszélyezteti,
b) nem szolgál a hibás alapanyag a rossz higiénés körülmények, a nem megfelelő technológia alkalmazásának elfedésére vagy az élelmiszer tulajdonságainak, jellegének megváltoztatásával a fogyasztó félrevezetésére,
c) alkalmazásának szükségessége technológiailag igazolható és a kívánt cél más, gazdaságosan és technikailag megvalósítható módszerrel nem érhető el.
(2) Az élelmiszer adalékanyag alkalmazása akkor indokolt, ha az a felsoroltak közül legalább egy célt szolgál:
- védi az élelmiszer tápértékét,
- különleges étrendhez szükséges alkotórészt tartalmaz,
- segíti az élelmiszer minőségének és stabilitásának megtartását,
- javítja az élelmiszer érzékszervi tulajdonságait,
- segíti az élelmiszer előállítását, csomagolását és tárolását.
Vhr. 6.§ (1) A felhasználásra engedélyezett adalékanyagokat, azok pontos felhasználási területeit és megengedett felhasználási koncentrációit, valamint tisztasági követelményeiket a Magyar Élelmiszerkönyv (a továbbiakban: MÉ) vonatkozó előírásai tartalmazzák.
(2) A MÉ vonatkozó előírásaiban nem engedélyezett adalékanyag (beleértve az aromákat is) gyártását és felhasználását a felhasználó, a forgalmazó vagy az előállító kérelmére az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (a továbbiakban: OÉTI) engedélyezi.
(3) Az engedélyt a rendelet 3. számú melléklete szerint kell kérni.
(4) Az adalékanyag felhasználási engedélyeket a Népjóléti Közlönyben és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítőben közzé kell tenni. Az újonnan engedélyezett adalékanyagokkal ki kell egészíteni a MÉ vonatkozó előírását.
(5) Az adalékanyagnak az engedélyben rögzített feltételektől eltérő alkalmazása tilos.
(6) Csak az elfogadott tisztasági követelményeknek megfelelő adalékanyagokat lehet felhasználni.
Vhr. 7.§ (1) Élelmiszer-előállító helyen kizárólag olyan mosó- (beleértve a tisztító-, súrolószereket is) és fertőtlenítőszert lehet felhasználni, amely az e jogszabályban foglalt eltéréssel rendelkezik a mérgező hatású anyagokra vonatkozó jogszabályokban előírtak alapján kiadott minősítő okirattal, továbbá, amelynek előírásszerű felhasználása sem az előállító helyen dolgozókra, sem a fogyasztókra nem jelent veszélyt, illetve, amely hulladékával a környezetet a megengedettnél nagyobb mértékben nem szennyezi.
(2) A minősítő okirat iránti kérelmet a rendelet 4. számú melléklete szerint az OÉTI-hez kell benyújtani.
(3) Az OÉTI által kiadott minősítő okirat a mosó- és fertőtlenítőszer felhasználásának hatósági engedélyezését is tartalmazza.

A korábbi második mondatot hatályon kívül helyezte: 35/1996. (XI. 30.) FM-NM-IKIM együttes rendelet 12§ (1). Hatálytalan: 1996. XII. 8-tól.

Vhr. 8.§ (1) Az élelmiszer-előállítás során alkalmazott új technológiai segédanyag felhasználását az OÉTI engedélyezi.
(2) A felhasználási engedély iránti kérelmet a rendelet 5. számú melléklete szerinti tartalommal az OÉTI-hez kell benyújtani.
Vhr. 9.§ Az engedélyezett adalékanyagok, mosó- és fertőtlenítőszerek, technológiai segédanyagok, élelmiszerrel érintkező anyagok, csomagolóanyagok, új élelmiszerek, különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszerek engedélyét újra kell értékelni, amennyiben azt új tudományos eredmények vagy a megváltozott felhasználási körülmények indokolják. Indokolt esetekben az engedélyeket vissza kell vonni, vagy módosítani kell.
Vhr. 10.§ Az élelmiszer-előállítás folyamatában az előállítónak olyan minőségbiztosítási rendszereket - MSZ EN ISO 9000 szabványsorozat - vagy ezek egyes elemeit, illetve biológiai, mikrobiológiai, kémiai, fizikai veszély elemző és elhárító rendszereket - Veszély Elemzés, Kritikus Ellenőrzési Pontok (HACCP) - vagy ezek egyes elemeit kell alkalmaznia, amelyek biztosítják az élelmiszer közegészségügyi, élelmiszerhigiéniai és minőségi megfelelőségét.

Ét. 5.§ Élelmiszer-előállítással kizárólag olyan személy foglalkozhat, akinek egészségi állapota megfelel a munkakörére megállapított követelményeknek, és aki rendelkezik a szükséges szakképesítéssel, vagy közegészségügyi élelmiszer-higiéniai, minőségügyi és környezetvédelmi alapismeretekkel.

Vhr. 11.§ (1) Az élelmiszer-előállítás folyamatában az előállítás személyi és tárgyi feltételeinek biztosítása, valamint a közegészségügyi, élelmiszer-higiéniai, minőségbiztosítási és környezetvédelmi szabályok betartása az előállító kötelezettsége.
(2) Az élelmiszer-előállítási folyamat irányítójának - ha az előírtnál magasabb szakirányú képzettséggel nem rendelkezik - a rendelet 6. számú mellékletében előírt képesítéssel kell rendelkeznie.
(3) Az élelmiszer-előállítás folyamatában részt vevő személyeknek - a szakirányú végzettséggel rendelkezők kivételével - a munkába lépést követő 2 hónapon belül közegészségügyi, élelmiszer-higiéniai, minőségbiztosítási és környezetvédelmi minimumvizsgát kell tennie.
(4) A minimumvizsgának a rendelet 7. számú melléklete szerinti lebonyolításáról a Szolgálat és - a vendéglátás, a közétkeztetés és a kereskedelem kivételével - az Állomás gondoskodik.
(5) A (3) bekezdés szerint vizsgára kötelezett személyeket a munkába lépésüket követően a tevékenységük megkezdése előtt a személyi higiéniai alapismeretekre ki kell oktatni. Az oktatásról a munkaadó gondoskodik.

Ét. 6.§ (1) A különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszer és az új élelmiszer csak engedéllyel állítható elő.
(2) A különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszerek előállítását a népjóléti miniszter engedélyezi.
(3) Az új élelmiszer előállítását a népjóléti miniszter egyetértésével a földművelésügyi miniszter engedélyezi.

Vhr. 12.§ (1) A különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszereknek ki kell elégíteniük az általános fogyasztásra előállított élelmiszerekkel szemben támasztott követelményeket is, kivéve, ha valamely előírás ellentétes az elérendő különleges táplálkozási céllal.
(2) A különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek főbb típusait és ezek követelményeit a rendelet 8. számú melléklete tartalmazza.
(3) A rendelet 8. számú mellékletének 2. pontjában felsorolt élelmiszerek diétás élelmiszerek. A diétás kifejezés vagy más erre utaló, vagy ahhoz hasonló szavak használata más élelmiszerek jelölésén tilos.
(4) A dúsításra, illetve kiegészítésre használható vitaminok, valamint makro- és mikroelemek felnőttek számára fogyasztásra ajánlott napi mennyiségét a MÉ előírása, továbbá a rendelet 9. számú melléklete tartalmazza.
(5) Azok az élelmiszerek, melyeknek napi szokásos fogyasztási mennyiségében a vitaminok, illetve a makro- és mikroelemek mennyiségei meghaladják a (4) bekezdés szerint a felnőttek számára fogyasztásra ajánlott napi mennyiséget, nem tartoznak e rendelet hatálya alá.
(6) A- és D-vitamin csak olyan élelmiszerek dúsítására, illetve kiegészítésére használható, amelyeket A- és D-vitamint természetesen tartalmazó élelmiszerek helyett fogyasztanak.
Vhr. 13.§ (1) A különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszer előállítását az OÉTI engedélyezi. Az engedély iránti kérelmet a rendelet 10. számú melléklete szerint az OÉTI-nek kell benyújtani.
(2) A különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszert csak az előállítási engedélyben megjelölt élelmiszer-előállító helyen szabad előállítani.
Vhr. 14.§ Az új élelmiszer előállításának engedélyezése iránti kérelmet - a vendéglátás és közétkeztetés kivételével - a földművelésügyi miniszternek címezve, az Állomáson kell benyújtani a rendelet 11. számú melléklete szerint. Az Állomás beszerzi az OÉTI szakhatósági hozzájárulását.

A 14.§ a 35/1996. (XI. 30.) FM-NM-IKIM együttes rendelet 3.§ által módosított szöveg.

Ét. 7.§ Engedély szükséges az élelmiszernek ionizáló energiával való kezeléséhez. Az engedélyt a népjóléti miniszter egyetértésével a földművelésügyi miniszter adja ki.
Ét. 8.§ A 4.§ (2) bekezdésében, valamint a 6.§ és a 7.§-okban előírt engedélyeket közzé kell tenni a Földművelésügyi Minisztérium és a Népjóléti Minisztérium hivatalos lapjában.

Vhr. 15.§ (1) Élelmiszert kizárólag olyan létesítményben szabad ionizáló energiával kezelni, amely az atomenergiáról szóló törvényben előírt engedélyeken kívül az 1.§ szerinti engedéllyel is rendelkezik.
(2) Élelmiszernek ionizáló energiával való kezelése nem helyettesítheti a termék előállítása során alkalmazott jó gyártási gyakorlatot.
(3) A szárított zöldségek, fűszerek, burgonya, vöröshagyma és a mazsola legfeljebb 10 kGy elnyelt átlag dózissal való kezeléséhez a rendelet 12. számú mellékletének 1., 2., 3., 6. és 7. pontjaiban felsorolt adatokat be kell jelenteni a Szolgálat megyei, fővárosi intézetéhez.
(4) A (3) bekezdésben nem szereplő élelmiszer ionizáló energiával való kezelésének engedélyezése iránti kérelmet - a vendéglátás, a közétkeztetés és kereskedelem kivételével - a rendelet 12. számú melléklete szerint kell az Állomáson benyújtani.
(5) Az Állomás a kérelmet az előállítónál végzett helyszíni ellenőrzései alapján mindenekelőtt a jó gyártási gyakorlat alkalmazásának szempontjából megvizsgálja és beszerzi az OÉTI szakhatósági hozzájárulását.
(6) A vendéglátásban, a közétkeztetésben előállított, a kereskedelemben lévő és az import élelmiszernek ionizáló energiával való kezelésének engedélyezése iránti kérelmet közvetlenül az OÉTI-hez kell benyújtani.

A 15.§ a 35/1996. (XI. 30.) FM-NM-IKIM együttes rendelet 3.§ által módosított szöveg.

Ét. 9.§ Közfogyasztásra szánt, új terméknek minősülő élelmiszer - a vendéglátás kivételével - csak úgy állítható elő, ha gyártmánylapját az Állomás határozatban jóváhagyja.

Vhr. 16.§ (1) A korábban már előállított élelmiszer új terméknek minősül akkor, ha a jóváhagyott gyártmánylapjának I. 2., 3., 5., 7., 8., II. 1., 2., 4., 5. és III. pontjaihoz viszonyítva változás történik.
(2) Az új terméknek minősülő feldolgozott élelmiszerek gyártmánylapját - a vendéglátásban és közétkeztetésben előállított élelmiszerek kivételével - az előállítás megkezdése előtt jóváhagyásra az Állomáshoz kell benyújtani. Az új élelmiszerek és a különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek gyártmánylapját az Állomásnak nyilvántartás céljából be kell nyújtani.
(3) Az Állomás megkövetelheti az adatok valódiságát bizonyító mérési eredmények dokumentálását, vagy maga végez vizsgálatokat.
(4) Az Állomás a gyártmánylapot - adalékanyag (kivéve az aromákat) esetében az OÉTI szakhatósági hozzájárulásának figyelembevételével - határozatban hagyja jóvá. A jóváhagyás egyúttal a kötelező előzetes minőségvizsgálat elvégzését is jelenti.
(5) A gyártmánylap egy példányát az élelmiszer-előállító helyen a hatósági ellenőrzés számára is hozzáférhető módon kell megőrizni mindaddig, míg az illető élelmiszer előállítása folyik, illetőleg az forgalomban van.

A 16.§ a 35/1996. (XI. 30.) FM-NM-IKIM együttes rendelet 5.§ (2) által módosított szöveg.

Vhr. 17.§ A vendéglátás és közétkeztetés keretében történő élelmiszer-előállítás részletes feltételeit külön rendelet szabályozza.

Ét. 10.§ A hatóságok által kiadott engedélyek és az ezzel összefüggésben elvégzett vizsgálatok díjkötelesek, a díjak mértékét külön jogszabály állapítja meg.

II. Fejezet
Minőségi feltételek

Ét. 11.§ (1) Az élelmiszer-előállító számára az élelmiszerek kémiai, fizikai, mikrobiológiai és érzékszervi jellemzőire vonatkozó előírások betartása kötelező.
(2) Az élelmiszer előállítójának - a vendéglátás kivételével - termékei minőségi jellemzőit gyártmánylapon kell rögzítenie.
(3) Az előállított élelmiszerek minőségét az előállító köteles ellenőrizni. A szükséges vizsgálatokat saját laboratóriumában végezheti, vagy más, erre alkalmas laboratóriumban végeztetheti.
Ét. 12.§ (1) A hamisított élelmiszer előállítása és forgalomba hozatala tilos.
(2) Hamisított az az élelmiszer, amelynek a vonatkozó előírásban vagy a gyártmánylapban meghatározott minőségét szándékosan, a fogyasztó egészségét és érdekeit veszélyeztető, illetőleg a fogyasztó megtévesztésére alkalmas módon megváltoztatták.

A Magyar Élelmiszerkönyv

Ét. 13.§ (1) A Magyar Élelmiszerkönyv (Codex Alimentarius Hungaricus) a nyers és feldolgozott élelmiszerekre vonatkozó kötelező előírások és ajánlott irányelvek gyűjteménye. A Magyar Élelmiszerkönyv vezetésének feladatait a Földművelésügyi Minisztérium látja el.
(2) A Magyar Élelmiszerkönyv
a) I. kötete az Európai Közösségek jogszabályai alapján készült, a Magyarországon előállított vagy forgalomba hozott élelmiszerekre kötelező előírásokat,
b) II. kötete a nemzetközi szervezetek ajánlásai és a hazai adottságok figyelembevételével készült, ajánlott termékleírásokat,
c) III. kötete - a Hivatalos Élelmiszervizsgálati Módszergyűjtemény - az Európai Közösségek jogszabályai alapján készült kötelező előírásokat, továbbá az ajánlott MSZ EN szabványokat, valamint az egyéb hazai és nemzetközi szabványokat, illetve ezek hiányában az e célra kidolgozott irányelveket
tartalmazza.
(3) A földművelésügyi miniszter a Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság javaslata alapján a Magyar Élelmiszerkönyv
a) kötelező előírásait - az ipari és kereskedelmi miniszter, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, valamint a népjóléti miniszter egyetértésével - rendelettel adja ki;
b) ajánlott irányelveit közzéteszi.
(4) A Magyar Élelmiszerkönyvet a Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság dolgozza ki. A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság 15 tagból áll, akiket a tudomány, a gazdaság, az élelmiszer-ellenőrzés és fogyasztói érdekvédelmi szervezetek, valamint a Földművelésügyi Minisztérium, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium és a Népjóléti Minisztérium képviselőiből - az ipari és kereskedelmi miniszter, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, valamint a népjóléti miniszter egyetértésével - a földművelésügyi miniszter nevezi ki.
(5) A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság az egyes szakterületek előírásai és irányelvei kidolgozására a (4) bekezdésben foglaltak szerint külön szakbizottságokat hoz létre.
(6) A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság tagjai közül elnököt, elnökhelyettest és titkárt választ, működési szabályzatát maga alakítja ki, és azt - az ipari és kereskedelmi miniszter, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, valamint a népjóléti miniszter egyetértésével - a földművelésügyi miniszter hagyja jóvá.
(7) A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság működésével kapcsolatos titkársági teendőket a Földművelésügyi Minisztérium látja el.

III. Fejezet
A forgalomba hozatal feltételei

Ét. 14.§ (1) Kizárólag olyan élelmiszer hozható forgalomba,
a) amelyet a közegészségügyi, élelmiszer-higiéniai és minőségvédelmi előírások megtartásával állítottak elő,
b) amely legfeljebb a külön jogszabályok szerint megengedett mértékben tartalmaz fizikai, kémiai, biológiai, mikrobiológiai és radiológiai szennyeződéseket,
c) amelynek minőségi jellemzői a vonatkozó előírásoknak, illetőleg a gyártmánylapon meghatározott jellemzőknek és a jelölésének megfelelnek,
d) amelynek csomagolása megfelel a vonatkozó előírásoknak és jelölése nem megtévesztő,
e) amelyre - új termék esetében - a kötelező előzetes minőségvizsgálatot a kijelölt intézmény elvégezte.
(2) A mikrobiológiai szempontból gyorsan romló élelmiszer fogyaszthatóságának lejárati időpontját követően nem hozható forgalomba.
(3) Az (1) bekezdés c) pontjában foglaltaknak meg nem felelő, de a fogyasztók egészségét nem veszélyeztető élelmiszer csak akkor hozható forgalomba, ha annak jelölésén a "csökkent minőségű" feliratot feltűnően elhelyezték.
(4) A forgalmazás során olyan műszaki, technológiai és személyi feltételeket kell biztosítani, amelyek lehetővé teszik az élelmiszer közegészségügyi, élelmiszer-higiéniai és minőségi jellemzőinek megőrzését.
(5) Az élelmiszer-forgalmazás során csak a 4.§ (2) bekezdésében foglaltak szerint engedélyezett csomagoló-, mosó- és fertőtlenítőszereket lehet használni.

Vhr. 18.§ (1) Élelmiszer-forgalmazó helyet az erre vonatkozó külön jogszabályok előírásai szerint lehet létesíteni és működtetni.
(2) Az élelmiszerek minőségmegőrzési idejük lejárta után csak az Állomás engedélyével, az abban rögzített feltételekkel és időpontig forgalmazhatók.
(3) A 28.§ (3) bekezdése szerint "fogyasztható" felirattal jelölt minőségmegőrzési idejű élelmiszereket, valamint a különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszereket minőségmegőrzési időtartamuk lejárata után nem szabad forgalomba hozni.
Vhr. 19.§ (1) Élelmiszer szállítására tiszta, szagtalan, szennyeződéstől és fertőző anyagoktól mentes, könnyen tisztítható, fertőtleníthető szállítóeszközt, járművet, szállítótartályt lehet csak használni, amely alkalmas az élelmiszer minőségének a megóvására, és megakadályozza az élelmiszer kifolyását, kiszóródását.
(2) Az élelmiszer minőségének megőrzéséhez szükséges tárolási körülményeket a fogyasztó részére történő értékesítésig a forgalmazás valamennyi szakaszában biztosítani kell. A tárolási körülményeket, azoknak az élelmiszer minőségére gyakorolt hatását a forgalmazó rendszeresen köteles ellenőrizni.
(3) A forgalmazó köteles meggyőződni az általa forgalmazott élelmiszer megfelelő minőségéről.
Vhr. 20.§ (1) Tilos házalás útján - a zöldség- és gyümölcsfélék kivételével - élelmiszert forgalomba hozni.
(2) Utcai árusítás, valamint csomagküldés útján csak a külön rendelet szerint szabad élelmiszert forgalomba hozni.
(3) A gomba forgalmazásakor a külön jogszabályban előírtakat is be kell tartani.
(4) Élelmiszert is árusító piaci és vásári elárusító helyeken is be kell tartani az élelmiszer-forgalmazás feltételeire vonatkozó előírásokat.

Ét. 15.§ Feldolgozott élelmiszer kizárólag kereskedelmi tevékenység, vendéglátás és közétkeztetés keretében hozható forgalomba.
Ét. 16.§ (1) Külföldről hazai feldolgozásra, valamint forgalmazásra kizárólag olyan élelmiszer-nyersanyag, valamint élelmiszer hozható be, amely megfelel e törvény rendelkezéseinek, valamint az adott élelmiszer-nyersanyagra és élelmiszerre vonatkozó egyéb előírásoknak.
(2) A hazai előállítású, de exportra szánt élelmiszerekre a megrendelő, illetve a célország előírásai az iránymutatóak. A védett eredet-megjelölésű és földrajzi jelzésű, illetve a speciális magyar élelmiszereknek meg kell felelniük a mindenkori magyar előírásoknak is.

Vhr. 21.§ (1) A 25-35.§-okban foglaltakat az import élelmiszerek esetében is alkalmazni kell.
(2) Import élelmiszerek, továbbá az exportból visszamaradt, idegen nyelvű jelöléssel ellátott egyedi fogyasztói csomagolású, belföldön forgalomba hozott élelmiszerek esetében az előírt magyar nyelvű jelöléseket pótcímkén is fel lehet tüntetni.

A 21.§ a 35/1996. (XI. 30.) FM-NM-IKIM együttes rendelet 6.§ által megállapított szöveg.

Vhr. 22.§ (1) A forgalombahozatalt megelőzően a fogyasztók részére értékesítendő valamennyi, az előállító, az importőr vagy a forgalmazó (a továbbiakban: importőr) által újonnan forgalmazni kívánt új terméknek minősülő import élelmiszer előmintáját vizsgáltatni kell. Az előminta megfelelőségét és minőségét az ipari és kereskedelmi miniszter által kijelölt laboratórium, a közegészségügyi szempontból való megfelelőségét az OÉTI vizsgálja.
(2) A vizsgálatok elvégzéséhez szükséges mennyiségű előmintát az importőrnek kell eljuttatnia a vizsgálatot végző intézményekbe. A mintához csatolni kell az élelmiszer és az importőr azonosításához szükséges bizonylatokat, a magyar nyelvű címketervezetet, valamint az eredeti címke hivatalos magyar fordítását.
(3) A szakvéleményt a vizsgálatot végző intézmény köteles megküldeni az illetékes élelmiszer-ellenőrző hatóságnak is.
(4) Újabb vizsgálat után lehet csak forgalomba hozni azokat az élelmiszereket, amelyeket 3 évnél régebben vizsgáltak meg. A vizsgálat rendjét külön jogszabály határozza meg.
(5) Az importált, illetve forgalomba hozott élelmiszer tételnek az előmintával való azonosságáért az importőr felelős.
(6) A vizsgáltatási kötelezettség nem vonatkozik az olyan élelmiszerre, amelyet
a) más országba történő továbbszállítás céljából hoztak be az országba,
b) valamely külföldi állam államfőjének vagy védett vezetőjének és kíséretének, diplomáciai képviseletek tagjainak hoztak be saját felhasználásra,
c) tudományos célokra, vásárokra, kiállításokra vagy hasonló rendezvényekre, bemutatásra szolgáló mennyiségben hoztak be,
d) nem értékesítésre, hanem saját használatukra, az utasforgalom keretén belül hoztak be,
e) vámhivatali ellenőrzés alatt tartanak.
(7) Amennyiben a vámkezelés során a (6) bekezdésben foglalt rendelkezések megsértésének gyanúja felmerül, úgy az illetékes vámszervek kötelesek az ügyben érintett hatóságokat késedelem nélkül értesíteni.
Vhr. 23.§ (1) Az új terméknek minősülő import élelmiszer nyersanyag és adalékanyag (beleértve az aromákat is) közegészségügyi szempontból való megfelelőségét vizsgáltatni kell. A vizsgálatot az OÉTI végzi. A vizsgálatok elvégzéséhez szükséges mennyiségű előmintát az importőrnek kell az OÉTI-hez eljuttatnia. A mintához csatolni kell az élelmiszer és az importőr azonosításához szükséges bizonylatokat, valamint az eredeti jelölés hivatalos magyar fordítását.
(2) Az import élelmiszerek állategészségügyi és növényegészségügyi megfelelőségének vizsgálatát külön jogszabályok alapján a földművelésügyi miniszter által kijelölt szervek végzik.
(3) Az ÉT 16.§-ának (2) bekezdése szerinti speciális magyar élelmiszerek körét és ezek minőségi jellemzőit külön rendelet, valamint a MÉ irányelvei határozzák meg.
Vhr. 24.§ Az élelmiszer-forgalmazás részletes feltételeit külön rendelet szabályozza.

IV. Fejezet
A csomagolás

Ét. 17.§ (1) A csomagolásnak védenie kell az élelmiszert a szennyeződéstől, a tápérték- és minőségcsökkentő hatásoktól és a csomagolóanyagoknak a fogyasztók egészségére veszélytelennek kell lenniük.
(2) A csomagolóanyag legnagyobb tömege és térfogata nem haladhatja meg a csomagolt élelmiszer minőségének védelme érdekében szükséges mértéket. A csomagolóanyagnak alkalmasnak kell lennie az újratöltésre, vagy a hulladékként való hasznosításra, illetve az ártalmatlanítása esetén a csomagolóanyag és maradványai környezeti hatásának a lehető legkisebbnek kell lennie.
(3) Az élelmiszereket a Magyar Élelmiszerkönyvben előírt módon kell kiszerelési egységekbe csomagolni. Ha a csomagolásban az élelmiszer csak részben látható, akkor az élelmiszer egészének egyeznie kell a látható részével.
(4) Az élelmiszerek csomagolásának olyannak kell lennie, hogy felnyitásuk vagy megsértésük nélkül az élelmiszer ne legyen megváltoztatható.

Vhr. 25.§ (1) A csomagolás főbb fajtái:
a) egyedi fogyasztói csomagolás: az átlagos fogyasztói szokásoknak megfelelő mennyiségben az előállítás vagy forgalomba hozatal helyén csomagolt élelmiszer, amelynek tömege vagy térfogata meghatározott és legfeljebb 10 kg, illetve 10 liter;
b) gyűjtő és kínáló csomagolás: meghatározott számú csomagolt vagy csomagolatlan élelmiszer további csomagolóanyaggal való részbeni vagy teljes burkolása a kezelés, tárolás, szállítás, kínálás és reklámozás megkönnyítése céljából;
c) nagyfogyasztói csomagolás: az ipari, kereskedelmi vagy vendéglátás céljára az a) pontban meghatározott mértéken felül történő csomagolás.
(2) A csomagolóanyag méretének - a fogyasztók megtévesztésének elkerülése érdekében - arányban kell lennie a csomagolt nettó tömeggel vagy térfogattal.
(3) Egyes csomagolt élelmiszereket csak a MÉ-ben meghatározott tömegű vagy térfogatú egyedi fogyasztói csomagolási egységekben lehet forgalomba hozni.
(4) Közvetlen értékesítés során a csomagolatlan élelmiszereket élelmiszer-csomagolásra engedélyezett anyagba helyezve kell a fogyasztónak átadni.
(5) Kenyeret és péksüteményt a közvetlen értékesítés során úgy kell a fogyasztónak átadni, hogy a csomagolóanyag a termék teljes felületét fedje. A csomagolóanyagot az önkiszolgáló értékesítés során is biztosítani kell.
(6) Csomagolatlan húst és húskészítményt közvetlen értékesítés során világos színű, nem nedvszívó papírban vagy műanyag fóliában kell a fogyasztónak átadni.
Vhr. 26.§ (1) Élelmiszer-csomagolásra, valamint élelmiszerrel érintkezésbe kerülő tárgyak készítésére kizárólag olyan anyagok használhatók, amelyekből rendeltetésszerű felhasználásuk során
a) az egészségre ártalmas mennyiségben nem kerülnek át anyagok az élelmiszerekbe,
b) az átkerült anyagok nem okozzák az élelmiszer kedvezőtlen elváltozását, biológiai értékének romlását.
(2) A különféle csomagolóanyagok, valamint élelmiszerekkel érintkező tárgyak előállítására és kezelésére felhasználható anyagokat, az átkerülő komponensek határértékeit, a felhasználás körülményeit, esetleges korlátozásait a MÉ előírásai tartalmazzák. Ettől eltérő felhasználás vagy új anyag alkalmazása esetén, engedélyt kell kérni.
(3) Új anyagnak minősül
- a belföldön élelmiszer-csomagolásra, valamint élelmiszerrel érintkezésbe kerülő tárgy készítésére még nem használt alapanyagból készült,
- az eddigitől eltérő összetételű, (az adott típusú anyag előállításához korábban még nem engedélyezett összetevőt tartalmazó),
- a MÉ vonatkozó előírása szerinti élelmiszercsoport csomagolóanyagaként vagy az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő tárgyhoz még nem használt
anyag.
(4) Az új anyag felhasználását az OÉTI engedélyezi. Az engedély iránti kérelmet a rendelet 13. számú melléklete szerint az OÉTI-hez kell benyújtani.

A 26.§ a 35/1996. (XI. 30.) FM-NM-IKIM együttes rendelet 12.§ (1) által módosított szöveg.

A fogyasztók tájékoztatása

Ét. 18.§ (1) A belföldi forgalomba kerülő élelmiszer csomagolásán jól olvashatóan, magyar nyelven, közérthető módon kell feltüntetni a fogyasztók tájékoztatásához és az ellenőrzéshez szükséges jelöléseket.
(2) Jelölésnek minősülnek az adott élelmiszerre vonatkozó szavak, számok, védjegyek, képek, ábrák és jelek, amelyeket az élelmiszer csomagolásán, címkéjén, gyűrűjén, fémrészén, gyűjtőcsomagolásán helyeznek el.
Ét. 19.§ (1) Az élelmiszer jelölésének tartalmaznia kell
a) az élelmiszer pontos megnevezését. A megnevezésben utalni kell az elvégzett speciális kezelésekre és az eredetre, ha ilyen információk elhagyása a fogyasztók érdekeit sérti, vagy megtévesztésükre alkalmas. A védjegy, a fantázianév nem helyettesítheti a megnevezést;
b) az élelmiszer előállítójának vagy forgalmazójának nevét olyan módon, amely lehetővé teszi azonosítását;
c) az élelmiszer nettó tömegét, illetve térfogatát, a dohánytermék darabszámát vagy tömegét;
d) az élelmiszer - a dohánytermék kivételével - előállításához felhasznált nyers- és adalékanyagokat csökkenő mennyiségi sorrendben;
e) az élelmiszer minőségmegőrzési időtartamának, illetőleg a mikrobiológiai szempontból gyorsan romló élelmiszer fogyaszthatóságának lejárati időpontját;
f) a minőség megtartásához szükséges különleges tárolási feltételeket, felhasználási javaslatokat, amennyiben az az élelmiszer minőségmegőrzési időtartamát, illetve felhasználhatóságát döntően befolyásolja;
g) az energiatartalmat a különleges táplálkozási igényeket kielégítő, és táplálkozási javaslattal ellátott élelmiszerek esetében;
h) a 6.§ szerint engedélyköteles élelmiszerek esetében az engedélyszámot.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak mellett az új élelmiszerek csomagolásán, csomagolatlan új élelmiszer esetén az árusítóhelyen, jól láthatóan, illetve az élelmiszer-nyersanyagok kísérő iratán jelölni kell, hogy
a) az élelmiszer összetételében, érzékszervi, táplálkozási jellemzőiben vagy a felhasználás módjában eltér a már létező, hagyományos élelmiszerektől, megjelölve az eltérő összetételt, érzékszervi, táplálkozási jellemzőket vagy felhasználási módot és az eltérést okozó eljárást, módszert,
b) az élelmiszer olyan összetevőt tartalmaz, amilyen a már létező, hagyományos élelmiszerekben nincs, és amely összetevő a népesség egyes csoportjainak egészségét befolyásolhatja,
c) az élelmiszer olyan összetevőt tartalmaz, amilyen a már létező, hagyományos élelmiszerekben nincs, és amely a népesség egyes, bizonyos étkezési hagyományokat követő csoportjainál etikai problémákat vethet fel,
d) az élelmiszer a külön jogszabályban meghatározott géntechnológiai módosítással előállított szervezetet tartalmaz.

Az Ét. 19.§ (2) bekezdése az 1998. évi XXVII. törvény 33.§ (3) bekezdésével megállapított szöveg (a korábbi (2) bekezdés (3)-ra változott).

(3) A jelölésnek olyannak kell lennie, amely nem vezeti félre a fogyasztót. Ezért
a) tartalmaznia kell az élelmiszer lényeges tulajdonságait, összetételét, rendeltetését, eredetét, előállítási, termesztési módszerét;
b) nem állíthatja vagy sugallhatja, hogy az élelmiszer megelőz, kezel, gyógyít valamilyen betegséget, ha a tudományos ismeretek szerint ilyen tulajdonságokkal nem rendelkezik;
c) nem állíthatja vagy sugallhatja, hogy az élelmiszer valamilyen különleges tulajdonságokkal rendelkezik, ha az a tudományos ismeretek szerint ilyen tulajdonságokkal nem rendelkezik, vagy ha más hasonló élelmiszer is rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, de azon a vonatkozó előírások, vagy a kialakult gyakorlat szerint ezek a tulajdonságok nincsenek feltüntetve.

Vhr. 27.§ (1) Az élelmiszer megnevezése legyen elegendően pontos ahhoz, hogy tájékoztasson az élelmiszer valódi jellegéről, és lehetővé tegye megkülönböztetését olyan termékektől, amellyel összetéveszthető. A megnevezésben utalni kell az élelmiszer esetleges fizikai, kémiai és más módon történő kezelésére (pl. gyorsfagyasztott, fagyasztva szárított, pirított, őrölt, szárított, koncentrált, füstölt stb.), ha ezen információk hiánya a fogyasztót félrevezetheti.
(2) Az egyes élelmiszerek megnevezését a következők figyelembevételével kell meghatározni:
a) a MÉ-ben előírásokkal vagy irányelvekkel szabályozott élelmiszereket csak a MÉ-ben foglalt megnevezéssel lehet ellátni,
b) a MÉ előírásait és irányelveit nem vagy csak részben kielégítő élelmiszerek esetében nem lehet alkalmazni a MÉ-ben foglalt, ahhoz hasonló, vagy arra bármilyen formában utaló megnevezést,
c) a "bio", "öko", "natúr", "természetes" és más azonos értelmű jelzőket csak akkor szabad a megnevezésben használni, ha az élelmiszer a vonatkozó jogszabály előírásait kielégíti,
d) a védett eredetmegjelölésű és földrajzi jelzésű, valamint a tanúsított különleges tulajdonságú élelmiszer-megnevezéseket csak a vonatkozó jogszabályok előírásai szerint szabad használni,
e) azokat az élelmiszereket, amelyek a minőségmegőrzési idejük növelésére a levegőtől eltérő összetételű gáz atmoszférában csomagoltak, a megnevezésükhöz kapcsolódóan a "védőgázas csomagolásban" felirattal kell ellátni.
(3)
(4) Az ionizáló energiával kezelt élelmiszerek jelölésében a megnevezéssel egy látómezőben, jól láthatóan az "ionizáló energiával kezelt" kifejezést kell feltüntetni. Azt az élelmiszert, amelynek ionizáló energiával kezelt összetevői fogyasztáskész állapotának 5%-át nem haladják meg, nem kell az "ionizáló energiával kezelt" kifejezéssel jelölni. Feltüntethető emellett a jelölésben az ionizáló kezelést jelképező, a rendelet 14. számú melléklete szerinti nemzetközi jel is.
(5) A hazai előállítású élelmiszereken az élelmiszer előállítóját és az előállítás helyét, import esetén az importőr vagy forgalmazó nevét és telephelyét kell feltüntetni.
(6) Valamennyi mértékegységgel rendelkező adatot SI mértékrendszerben kell megadni. Minden más mértékrendszer második jelölésként alkalmazható.
(7) A csomagolt élelmiszerek nettó mennyiségét
a) folyadékok esetében térfogategységben,
b) szilárd termékek esetében tömegegységben,
c) viszkózus, vagy pépes élelmiszerek esetében térfogat- vagy tömegegységben
kell kifejezni.
(8) Az élelmiszerek nettó tömegét vagy térfogatát legalább a következő betűnagyságok alkalmazásával kell megadni:
a) 50 g-ig, illetve cm3-ig 2 mm,
b) 51-200 g, illetve cm3 között 3 mm,
c) 201-1000 g, illetve cm3 között 4 mm,
d) 1000 g, illetve cm3 fölött 6 mm.
(9) Gyűjtőcsomagolás esetén a nettó tömeget vagy térfogatot úgy kell jelölni, hogy egy fogyasztói csomagolású egység nettó tömegét vagy térfogatát és ezen csomagolások számát kell feltüntetni. Ennek feltüntetése azonban nem kötelező akkor, ha a fogyasztói csomagolású egységek száma könnyen és egyértelműen megállapítható kívülről, és ezen egységek nettó tömege vagy térfogata legalább egy egységen jól látható, továbbá, ha az élelmiszer jellege, a kialakult fogyasztói szokások miatt a MÉ előírása/irányelve így rendelkezik.
(10) Azon csomagolások esetében, amelyek két vagy több csomagolt egységet tartalmaznak, de azok nem külön forgalmazásra szánt fogyasztói csomagolási egységek, a teljes nettó mennyiséget, és a különálló csomagolási egységek darabszámát kell feltüntetni. A darabszám feltüntetése nem kötelező, ha ez a csomagolás megsértése nélkül könnyen és egyértelműen megállapítható.
(11) Ha valamely szilárd élelmiszert folyadékközegben helyeznek el (pl. felöntőlé, mártás), akkor az élelmiszer töltő tömegét (lecsepegtetéssel meghatározott) is fel kell tüntetni. Folyadékközeg a táplálkozástanilag nem, vagy kevésbé értékes komponensek, vagy ezek keveréke (fagyasztott állapotukban is), pl. víz, sós víz, sók oldata, étkezési savak oldata, ecet, cukrok és más édesítő anyagok vizes oldata, gyümölcs vagy zöldséglé tartalmú felöntőlé.
(12) Nem kötelező feltüntetni a nettó mennyiséget olyan élelmiszerek esetében
a) amelyek jelentős térfogat- vagy tömegveszteséget szenvednek, vagy amelyeket szokásosan darabszám szerint értékesítenek,
b) amelyek nettó mennyisége kevesebb mint 5 g, illetve 5 cm3, kivéve a fűszereket és aromákat.
Vhr. 28.§ (1) Az élelmiszer minőségmegőrzési időtartamának lejárati dátumát a fogyasztó számára közérthetően, az egyéb azonosító kódjelektől megkülönböztethető módon, elkülönítetten kell megadni. A dátumot az év/hó/nap legalább két arab számjegyű feltüntetésével kell megadni. Az évszám teljes megadása, a hónap betűvel való teljes vagy rövidített kiírása is lehetséges. Azon élelmiszerek esetében, ahol a minőségmegőrzési időtartam
a) három hónapnál rövidebb, elegendő a hónap és a nap,
b) három hónap vagy annál hosszabb, elegendő az év és a hónap feltüntetése. Ebben az esetben a lejárat dátuma a hónap utolsó napja.
(2) A minőségmegőrzési időtartam lejárati dátuma előtt a következőket kell feltüntetni:
- "minőségét megőrzi: ... dátum" vagy
- "minőségét megőrzi..." (utalás a dátum feltüntetési helyére).
(3) A fokozott közegészségügyi veszélyforrást jelentő, az összetételük miatt (állati eredetű élelmiszer, gomba stb., illetve ezeket tartalmazó) mikrobiológiai vagy más okból gyorsan romló, ezért a minőségük megőrzéséhez 0-10 |°C közötti tárolási hőmérsékletet igénylő élelmiszerek esetében, a "minőségét megőrzi" felirat és dátum helyett a "fogyasztható" felirat és a hónap, nap megjelölésével a dátum szerepel.
(4)
(5) A minőségmegőrzési időtartam feltüntetése nem kötelező
a) a 10 térfogatszázaléknál magasabb alkoholtartalmú italok, a tojást és tejterméket tartalmazók kivételével,
b) az étkezési só, a jódozott kivételével,
c) az étkezési ecet,
d) cukorféleségek, a porcukor kivételével,
e) friss gyümölcs, zöldség,
f) rágógumi,
g) adagonként csomagolt jégkrémek, fagylaltok,
h) ízesített, színezett cukorkák,
i) 24 óránál nem hosszabb minőségmegőrzési idejű sütőipari termékek és cukrászati készítmények,
j) 5 liternél nagyobb térfogatú, nem közvetlen fogyasztóknak szánt italok
esetében.

A 28. (4) bekezdését a 35/1996. (XI. 30.) FM-NM-IKIM együttes rendelet 12§ (1) hatálytalanította.

Vhr. 29.§ (1) A 10 cm2-nél nagyobb jelölésre alkalmas felülettel rendelkező csomagolt élelmiszereken tételazonosító jelölést kell elhelyezni:
a) amennyiben az előállítás vagy csomagolás feltételei egy napon belül lényegesen nem változnak, az azonosító jelölésnek az előállítás vagy a csomagolás évének, hónapjának, napjának két-két arab számjegyes, egymástól ponttal elválasztott jeléből kell állnia,
b) amennyiben az előállítás vagy csomagolás feltételei egy napon belül lényegesen változnak, az év, hónap, nap jelölését követően további, az egy napon belül előállított tételeket elkülönítő azonosító számokat is kell alkalmaznia.
(2) A nem csomagolt élelmiszereken, továbbá az egyedi csomagolású jégkrémeken a tételazonosító jelölést a gyűjtőcsomagoláson, ennek hiányában a kísérő dokumentumon fel kell tüntetni.
(3) Nem kell tételazonosító jelölést alkalmazni azokon az élelmiszereken, amelyeken a minőségmegőrzés időpontja legalább a hónap és nap jelölésével fel van tüntetve, továbbá a címke nélküli, felületkezeléssel jelölt üvegeken.
Vhr. 30.§ (1) Minden olyan anyagot az élelmiszerhez felhasználtként kell feltüntetni - beleértve az adalékanyagokat is -, amelyet az előállítás során felhasználtak és amely eredeti vagy megváltozott formában, részben vagy egészben az élelmiszerben marad.
(2) Ha egy felhasznált anyag eredetileg több anyagból készült, úgy ezeket az anyagokat az élelmiszerhez felhasználtnak kell tekinteni, és fel kell sorolni.
(3) A feltüntetési kötelezettség szempontjából nem minősülnek felhasznált anyagoknak a következők:
a) az élelmiszer előállítása során kivont, majd később azonos mennyiségben visszajuttatott anyagok,
b) a felhasznált anyagokban előforduló, de az ún. átvitt ("carry-over") szintet meg nem haladó mennyiségű adalékanyagok, kivéve az aromákat, mesterséges színezékeket,
c) technológiai segédanyagok.
(4) Nem kötelező a felhasznált anyagok felsorolása a következő termékek esetében:
a) szénsavas víz, szikvíz,
b) adalékanyagot nem tartalmazó erjesztett ecet,
c) egyetlen alapanyagból álló élelmiszerek esetében,
d) egyes aromák és adalékanyagok oldószerként használatos anyagai, amennyiben csak a feltétlenül szükséges és engedélyezett mennyiségben alkalmazták azokat,
e) sajt, vaj, túró, tejszín és egyéb savanyított tejkészítmények, amennyiben az alapanyagon, enzimeken, mikrobatenyészeten, a sajt előállításához szükséges sókeveréken (ömlesztősón) kívül más anyagot nem használtak fel.
Vhr. 31.§ (1) Az élelmiszer és az adalékanyag előállításához felhasznált anyagok felsorolását a receptura szerinti csökkenő sorrendben az alábbi szövegkörnyezetben kell elhelyezni:
"Készült ... felhasználásával"
(2) Az egyes felhasznált anyagokat pontos nevükkel kell megjelölni. A felsorolásban a vizet, koncentrált vagy dehidrált anyagokat, a gyümölcsöket, a zöldségeket és fűszerek keverékeit a rendelet 15. számú melléklete szerint kell feltüntetni.
(3) A rendelet 16. számú mellékletében felsorolt élelmiszereket felhasznált anyagokként, az ott rögzített gyűjtőnevek használatával is fel lehet tüntetni.
(4) Egy összetett anyag neve akkor szerepelhet a felhasznált anyagok felsorolásában, amennyiben névhasználata már megszokott és nevét összetevőinek felsorolása követi. Az összetett anyag összetevőinek felsorolása az adalékanyagok kivételével nem kötelező, ha az összetett anyag a késztermék kevesebb mint 25%-át alkotja, vagy olyan élelmiszer, amelynek felhasznált anyagait e rendelet szerint nem kell megadni.
(5) Az aromákat az aroma szóval, vagy jellegükre és eredetükre utaló pontosabb nevükkel kell megnevezni. A "természetes" jelző, vagy bármely más hasonló értelmű szó az aromával kapcsolatban csak a MÉ-ben előírt feltételek szerint használható.
(6) Az adalékanyagokat a felhasználás elsődleges céljának megfelelően a MÉ 1-2-89/107 előírás I. melléklete szerinti csoport nevével, továbbá a MÉ előírása szerinti nevük vagy E számuk együttes feltüntetésével kell szerepeltetni a felsorolásban. Az összetett adalékanyagok összetevőit is az élelmiszer adalékanyagainak kell tekinteni.
(7) Ha az élelmiszer megnevezésében vagy egyéb jelölésében egy vagy több felhasznált anyag jelenléte vagy mennyisége kiemelt fontosságot kap, a felhasznált anyag mennyiségét/arányát is fel kell tüntetni. Ezt a megnevezés után, vagy a felhasznált anyagok felsorolásánál százalékban, vagy a csomagolási egységben lévő mennyiségben kifejezve kell feltüntetni. Ez az előírás nem vonatkozik az aromaanyagokra.
(8) Az 1,2 térfogatszázaléknál több alkoholt tartalmazó italok alkoholtartalmát a MÉ előírásai szerint kell feltüntetni.
(9) A MÉ-ben szabályozott élelmiszereken az abban külön előírt jelöléseket is fel kell tüntetni.
(10) Az élelmiszer felhasználási javaslatát úgy kell megadni, hogy az ne tévessze meg a fogyasztót és az élelmiszer rendeltetésszerű felhasználását segítse.
Vhr. 32.§ (1) A visszatérő csomagolóanyagként használt, felületkezeléssel jelölt üvegeken, továbbá a 10 cm2-nél kisebb, jelölésre alkalmas felülettel rendelkező élelmiszereken legalább a következő jelölést kell alkalmazni:
- az élelmiszer megnevezése,
- nettó tömeg vagy térfogat,
- minőségmegőrzési időtartam lejárati dátuma,
- az előállító neve, telephelye.
(2) Az (1) bekezdés szerinti jelölést kell alkalmazni a forgalmazás helyén előre csomagolt élelmiszerekre és az 500 g vagy annál nagyobb tömegű kenyerekre is, azzal az eltéréssel, hogy a kenyerek minőségmegőrzési időtartama a lejárati nap nevének feltüntetésével is megadható.
(3) A 10 cm2-nél kisebb, jelölésre alkalmas felülettel rendelkező, elsősorban díszítési célt szolgáló élelmiszereken (szaloncukor, karácsonyfa függelék, húsvéti-, újévi figura, tortadísz stb.) nem kötelező a jelölés feltüntetése.

A 32.§ a 35/1996. (XI. 30.) FM-NM-IKIM együttes rendelet 8.§ által megállapított szöveg.

Vhr. 33.§ (1) A 28.§ (3) bekezdése szerinti élelmiszereken a minőség megőrzéséhez szükséges tárolási feltételeket kötelező feltüntetni.
(2) Amennyiben az élelmiszer a szobahőmérsékletnél alacsonyabb tárolási hőfokot igényel, a fogyasztói tájékoztatáson a "hűtve" kifejezés 0 és +5 |°C közötti hőmérsékletet jelent.
(3) A különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszereken az adott típusú élelmiszerre előírt adatokon kívül fel kell tüntetni
a) az előállítási engedélyben meghatározott jelölést,
b) a MÉ előírása szerinti tápérték jelölést,
c) az előállítási engedély számát.
(4) A táplálkozási javaslattal ellátott élelmiszereken az adott típusú élelmiszerre előírt adatokon kívül fel kell tüntetni a MÉ előírása szerinti tápértékjelölést.
(5) Táplálkozási javaslatnak minősül minden olyan felirat, hirdetés, megjegyzés, amely azt állítja vagy sugallja, hogy az adott élelmiszer az átlagostól eltérő, előnyös táplálkozási sajátosságokkal rendelkezik annak következtében, hogy energiát biztosít vagy nem biztosít, illetve csökkent vagy megemelt mértékben biztosít és/vagy bizonyos anyagokat tartalmaz vagy nem tartalmaz, illetve csökkentett vagy megnövelt mennyiségben tartalmaz.
(6) Az élelmiszerek energiatartalmát a MÉ vonatkozó előírásának megfelelően kell feltüntetni.
Vhr. 34.§ (1) A jelölésben az élelmiszer megnevezését, a nettó mennyiséget és a minőségmegőrzési időtartamot vagy az időtartam feltüntetési helyére való utalást feltűnő helyen, egy látómezőben kell elhelyezni. Ugyanezen látómezőben kell megjelölni az alkoholtartalmat, valamint a MÉ előírása/irányelve alapján feltüntetendő külön jelölések közül azt, melyről a MÉ így rendelkezik.
(2) Az ÉT 14.§-ának (3) bekezdése alapján csökkent minőségűként forgalomba hozott élelmiszerek jelölésén az (1) bekezdés szerinti látómezőben legalább a 27.§ (8) bekezdésében előírt betűnagyságokkal a "csökkent minőségű" feliratot kell elhelyezni. A felirat elhelyezése az eredeti jelölés felülbélyegzésével, illetőleg felülnyomásával is történhet.
(3) Az előírt jelölési információkat - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - nem szabad elrejteni, elfedni vagy más szöveggel, képpel megszakítani.
(4) A belföldön előállított és forgalomba hozott élelmiszerek a magyarral azonos értelmű idegen nyelvű felirattal is elláthatók. A magyar nyelvű feliratnak a főlátómezőben kell lennie, megfelelő szövegrészeinek betűnagysága nem lehet kisebb az idegen nyelvűénél.
(5) Az élelmiszerek kínáló gyűjtő- és nagyfogyasztói csomagolásán a 32.§ (1) bekezdése szerinti jelölést kell alkalmazni. Nem kötelező a gyűjtőcsomagoláson jelölést alkalmazni, ha a benne lévő egyedi fogyasztói csomagok jelölése kívülről jól olvasható.
(6) A nem csomagolt élelmiszerek esetében az árusítóhelyen jól láthatóan fel kell tüntetni az élelmiszer megnevezését és az osztályba sorolható termékek minőségi osztályát.
(7) A nem csomagolt húsipari termékek esetében a tömeg kivételével a 32.§ (1) bekezdés szerinti jelöléseket kell feltüntetni
a) litografálva, függő- vagy szalagcímkén vagy ezek kombinációival a b) pontban fel nem sorolt élelmiszerek esetében,
b) a kísérő iraton (amennyiben más engedélyezett módon nem jelölt) az ömlesztett vörös áru; füstölt, főtt kolbászok; sütnivaló kolbász; sertésgyomorba vagy természetes bélbe töltött disznósajtok és egyéb termékek; füstölt hús-, csont-, oldalas-, sertésláb-, sertésfarok-, csülök-, marhanyelv-, sertésnyelv-, sertésfej; hurkafélék, a bácskai hurka és más rúdba töltött hurkák kivételével; sertés vékonybélbe töltött kenősáruk; főtt szalonnák; sózott és füstölt szalonnák tepertő és pörc; friss vagy előhűtött vágott baromfi vagy darabolt részei esetében.

Ét. 20.§ Az élelmiszerek reklámozása során szolgáltatott vagy sugallt információknak összhangban kell lenniük a 19.§-ban foglaltakkal.

Vhr. 35.§ (1) Az e rendeletben előírt jelöléseken túl az élelmiszer-előállító bármely - e rendelet korlátozásait nem sértő, a fogyasztóknak az adott élelmiszerrel kapcsolatos jobb tájékoztatását segítő - jelölést is feltüntethet. Az élelmiszernek meg kell felelnie az így feltüntetett jellemzőknek.
(2) Az élelmiszerek bemutatásával, külső formájukkal, csomagolásukkal, kiállítási környezetükkel szolgáltatott vagy sugallt információknak összhangban kell lenniük az ÉT 19.§-ának (2) bekezdésében foglaltakkal.

V. Fejezet
A hatósági ellenőrzés

Ét. 21.§ (1) A hatósági ellenőrzés célja annak megállapítása, hogy az élelmiszerek, valamint az élelmiszer-előállítás és élelmiszer-forgalmazás során velük érintkező személyek, tárgyak, anyagok megfelelnek-e a fogyasztók egészségének, érdekeinek és a piaci verseny tisztaságának védelmére vonatkozó jogszabályoknak.
(2) A hatósági ellenőrzésnek ki kell terjednie minden belföldön előállított és forgalomba kerülő élelmiszerre, függetlenül attól, hogy azt hol állították elő.
(3) A hatósági ellenőrzés kiterjed az élelmiszer-előállítás, az országba való behozatal és az élelmiszer-forgalmazás minden szakaszára.
Ét. 22.§ (1) A hatósági élelmiszer-ellenőrzés e törvényben meghatározott feladatait
a) a közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi feladatokat ellátó szervezet,
b) a fogyasztóvédelmi feladatokat ellátó szervezet,
c) a megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás
látja el [az a)-c) pontban felsorolt hatóságok a továbbiakban együtt: élelmiszer-ellenőrző hatóság].
(2) Az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban felsorolt szervezetek a külön jogszabályban meghatározott feladatkörükben járnak el.
(3) Az élelmiszer-ellenőrző hatóság eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései az irányadók.
Ét. 23.§ Az élelmiszer-ellenőrző hatóság az élelmiszerek előállítására és forgalomba hozatalára vonatkozó jogszabályok megtartása érdekében ellenőrzi
a) az élelmiszerek előállításához használt nyersanyagokat, adalékanyagokat, technológiai segédanyagokat, valamint a csomagolóanyagokat;
b) a félkész- és kész élelmiszert, függetlenül attól, hogy azokat hol állították elő, illetve azokat hol szándékoznak értékesíteni;
c) azokat a tárgyakat, amelyek rendeltetésszerűen az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülnek;
d) a mosó- és fertőtlenítő anyagokat, eszközöket és eljárásokat, valamint a kártevők elleni szereket és alkalmazásuk módszereit;
e) az élelmiszerek előállításához alkalmazott eljárásokat, az előállítás céljára szolgáló berendezéseket;
f) a csomagolás, jelölés megfelelőségét;
g) az előállító, forgalmazó minőség-ellenőrző rendszerét.
Ét. 24.§ (1) Az élelmiszerek hatósági ellenőrzését az élelmiszer-ellenőrző hatóság által felhatalmazott és szolgálati igazolvánnyal ellátott személyek végzik.
(2) A felhatalmazott személy az ellenőrzés során tudomására jutott gyártási (üzemi) titkot, adatot köteles megőrizni és azt az erre vonatkozó szabályok szerint kezelni.
(3) A felhatalmazott személyek az ellenőrzés során, feladatuk teljesítése céljából, a vizsgálathoz szükséges mértékben, térítésmentesen mintát vehetnek és azt elszállíthatják. Az ellenőrzött kérésére - a mikrobiológiai vizsgálat céljára vett minta kivételével - ellenmintát kell venni. A mintavételről a helyszínen jegyzőkönyvet kell készíteni.
(4) A hatósági ellenőrzések során elvégzett vizsgálatok - ha azok alapján az élelmiszer az előírt, illetve a gyártmánylapon meghatározott vagy a jelölésében feltüntetett jellemzőket kielégíti - térítésmentesek. Amennyiben a vizsgált élelmiszer az előírt, illetőleg jelölésében deklarált jellemzőket nem elégíti ki, az élelmiszer előállítója, kereskedelmi ellenőrzés esetén a hiba okozója a vizsgálat és mintavétel költségeit köteles megtéríteni.

Vhr. 36.§ (1) Az élelmiszer-ellenőrző hatóságok a feladat és hatáskörüknek megfelelően ellenőrző tevékenységük során jogosultak, különösen:
a) a terület, az előállítóhely, a raktár, az üzlethelyiség, a szállítóeszköz megszemlélésére,
b) az előállítási, forgalmazási technológia, a szállítások ellenőrzésére,
c) térítésmentes mintavételre,
d) az emberi egészségre ártalmas, továbbá az élelmiszer minősége szempontjából fontos fizikai, kémiai, radiológiai, mikrobiológiai, érzékszervi jellemzők vizsgálatára,
e) a személyi higiénia ellenőrzésére,
f) a dokumentációk ellenőrzésére, azokról másolat vagy kivonat készítésére,
g) az előállító, forgalmazó által kialakított minőségellenőrző rendszer és az ezzel elért eredmények vizsgálatára,
h) az élelmiszer előállításával és/vagy beszállításával, feldolgozásával, forgalmazásával foglalkozó személyek meghallgatására,
i) az alkalmazott mérőműszerek feljegyzéseinek leolvasására,
j) saját mérések végzésére,
k) a 11.§ szerint előírt képzettségnek, a személyi higiéniai alapismeretek oktatáson való részvételnek és a minimum vizsga letételének ellenőrzésére.
(2) Az ellenőrzött köteles a törvényben meghatározott feltételek szerinti ellenőrzést eltűrni, az élelmiszer-ellenőrző hatósági személyeket a feladat ellátásában támogatni és a szabályos mintavételt segíteni.
(3) Az ellenőrzést végző személyek szakirányú képzettségi feltételeit a tevékenység szerint illetékes miniszter állapítja meg.
(4) Az élelmiszer-ellenőrző hatóság az ellenőrzésre feljogosító igazolvánnyal látja el a felhatalmazott személyeket.
(5) A mintát - ha jogszabály vagy a MÉ kötelező előírása másként nem rendelkezik - az ellenőrzött élelmiszerből az ellenőrzés céljával összhangban véletlenszerűen, annak mennyiségétől függetlenül úgy kell kivenni, hogy az a vizsgálatok elvégzéséhez elegendő legyen. A mintába - a csomagolás és jelölés vizsgálata kivételével - csak ép, sérülésmentes csomagolású egységek választhatók.
(6) Az élelmiszer-ellenőrző hatósági mintavétellel ellenőrzésre kerülő élelmiszerhalmazt úgy kell megválasztani, hogy azonos termelői helyen gyártott, vagy azonos beszerzésű és azonos jelölésű (azonos nap-műszak-szállítmány) termékegyedekből álljon.
(7) A élelmiszer-ellenőrző hatósági intézkedés és szankcionálás a mintával azonos jelölésű termékhalmaz, illetve a szállítmány teljes mennyiségére vonatkozik.
(8) A mintavétel során eljáró személy köteles arról gondoskodni, hogy a vett minta sértetlenül, változás, károsodás nélkül, azonosítható módon, szükség esetén hűtve, a lehető legrövidebb idő alatt kerüljön a kijelölt laboratóriumba.
(9) A mintavételről annak időpontját, körülményeit, valamint a vett mintát pontosan azonosító jegyzőkönyvet kell felvenni.
Vhr. 37.§ (1) A hatósági élelmiszer-ellenőrzési mintavétel során az ellenőrzéssel megbízott személy köteles az ellenőrzöttet figyelmeztetni arra, hogy ellenmintára tarthat igényt. Az ellenminta vételének tárgyi feltételeit az ellenőrzött köteles biztosítani.
(2) Ha az ellenőrzött az ellenmintára nem tart igényt, ezt a körülményt a mintavételi jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.
(3) Nem tarthat ellenmintára igényt az ellenőrzött a helyszínen vele egyetértésben megállapított és jegyzőkönyvben felvett hiányosság, valamint közegészségügyi, illetve élelmiszer-higiéniai célú mikrobiológiai vizsgálatra történő mintavétel esetén.
(4) Az ellenmintát úgy kell lezárni és az ellenőrzöttnek átadni, hogy az a hitelesítését biztosító pecsét, aláírás stb. megsértése nélkül ne legyen felbontható. Amennyiben az ellenminta laboratóriumi vizsgálatra kerül, annak károsodás nélküli szállításáról az ellenőrzöttnek kell gondoskodnia.
(5) A mintákat erre kijelölt laboratóriumban kell megvizsgálni. A kijelölt laboratóriumok jegyzékét az illetékes minisztériumok hivatalos közlönyeiben kell közzétenni.
(6) A kijelölt laboratóriumoknak legkésőbb 1998. december 31-ig meg kell felelniük az MSZ EN 45001 és 45002 szabványokban foglalt előírásoknak. Az MSZ EN 45003 szabványnak megfelelő testület ellenőrzi és igazolja az előírásoknak való megfelelést.
Vhr. 38.§ (1) A laboratóriumba beérkezett mintákról nyilvántartást kell vezetni. A nyilvántartásban a minta vételének és beérkezésének időpontját (hónap, nap, óra), továbbá a minta azonosításához szükséges minden adatot fel kell tüntetni.
(6) A kijelölt laboratóriumoknak legkésőbb 1999. december 31-ig meg kell felelniük az MSZ EN 45001 és 45002 szabványokban foglalt előírásoknak. Az MSZ EN 45003 szabványnak megfelelő testület ellenőrzi és igazolja az előírásoknak való megfelelést.
(2) A laboratóriumba beérkezett minta vizsgálatát olyan időtartamon belül kell elvégezni, amely alatt a minta minősége nem változik.
(3) A vizsgálat eredményéről a laboratórium elemzési jegyzőkönyvet állít ki. A mért adatok mellett a meghatározáshoz használt vizsgálati módszert is fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben.
(4) A minták vizsgálatát a MÉ Hivatalos Élelmiszervizsgálati Módszergyűjteménye (a továbbiakban: Módszergyűjtemény) előírásai szerinti módszerrel kell elvégezni. Ezeknek a módszereknek meg kell felelniük a specifikusság, a pontosság, a laboratóriumon belüli szórás értéken alapuló ismételhetőség, a laboratóriumok közötti szórás értéken alapuló összehasonlíthatóság, a kimutatási határ, az érzékenység és az alkalmazhatóság előírt kritériumainak.
(5) A Módszergyűjtemény irányelveitől eltérő módszer is használható. Ez esetben azonban - bármely, a vizsgálat eredményében érdekelt személy, szervezet kérése esetén - a laboratóriumnak bizonyítania kell, hogy az alkalmazott módszer a vizsgálat céljainak az irányelvben szereplő módszernél jobban megfelel.

VI. Fejezet
Hatósági intézkedések

Ét. 25.§ (1) Minden olyan esetben, amikor az élelmiszer-ellenőrző hatóság eljárása során e törvényben és más jogszabályokban foglaltak megszegését észleli:
a) élelmiszer-előállító hely, vendéglátó és közétkeztető hely, élelmiszer-forgalmazó egység, gép, felszerelés, berendezés működtetését, nyersanyag, technológiai segédanyag, csomagolóanyag, mosó- és fertőtlenítőszer felhasználását megtilthatja, az újbóli működést, használatbavételt, használatban tartást további feltételhez kötheti;
b) élelmiszert közfogyasztásra alkalmatlannak, csökkent minőségűnek nyilváníthat, felhasználását, forgalomba hozatalát korlátozhatja, feltételhez kötheti, megtilthatja, a környezetvédelmi előírások betartásával történő megsemmisítését elrendelheti;
c) javaslatot tehet működési engedély visszavonására, illetve azt visszavonhatja.
(2) Az élelmiszer-ellenőrző hatóság a szabálysértésekre vonatkozó külön jogszabályok alapján szabálysértési bírságot, illetve helyszíni bírságot szabhat ki.

Minőségvédelmi bírság

Ét. 26.§ (1) Ha a vizsgálat során az élelmiszer-ellenőrző hatóság megállapítja, hogy az előállított, illetve forgalomba hozott élelmiszer nem felel meg az előírt, illetve a jelölt minőségi jellemzőknek, vagy az engedélyezett szintet meghaladó mértékben az egészségre káros anyagot tartalmaz, minőségvédelmi bírságot szab ki.
(2) A bírság mértéke - a kifogásolt élelmiszer tételmennyiségétől, értékétől és a hiba jellegétől is függően - a kifogásolt élelmiszer kiskereskedelmi egységárának és mennyiségének szorzata, de legalább húszezer forint és legfeljebb egymillió forint. A minőségvédelmi bírság a 25.§ (1)-(2) bekezdésében foglalt szankciókkal együtt is kiszabható.
(3) A minőségvédelmi bírság megfizetésére azt az élelmiszer-előállítót, illetve élelmiszer-forgalmazót kell kötelezni, aki az élelmiszernek az (1) bekezdésben foglaltak szerint kifogásolt minőségét előidézte, vagy - ha ez egyértelműen nem állapítható meg - azt akinél az élelmiszert vizsgálat alá vonták.
(4) A minőségvédelmi bírságot az azt kiszabó élelmiszer-ellenőrző hatóság számlájára kell befizetni. A befolyt összeg felhasználásáról az élelmiszer-ellenőrző hatóság vizsgálati és ellenőrzési módszereinek folyamatos korszerűsítésére figyelemmel a felügyeletet ellátó minisztérium dönt.

Vhr. 39.§ (1) Az élelmiszer-ellenőrző hatóság a vizsgálat adatai alapján szakvéleményt ad ki. Amennyiben a minta a szakvélemény szerint nem felel meg a jogszabályok és a MÉ vonatkozó előírásainak, irányelveinek, illetve a gyártmánylapjában foglaltaknak
a) a vizsgálat és a mintavétel költségeit az ellenőrzött köteles megtéríteni,
b) az élelmiszer-ellenőrző hatóság az adott élelmiszertétel forgalmazását megtiltja, egyidejűleg a minőségi hiba jellegétől és mértékétől függően határozatban elrendeli annak megsemmisítését, újrafeldolgozását, az általa előírt feltételek közötti forgalmazását.
(2) A vizsgálati díjakat külön rendelet határozza meg.
(3) Az élelmiszer-ellenőrző hatóságok a törvény céljaival összhangban évenként jelentést készítenek. A jelentéseknek tartalmazniuk kell
- az elvégzett ellenőrzések számát és gyakoriságát,
- az ellenőrzések általános tapasztalatait, a jelentős hiányosságokat és a megszüntetésükre tett intézkedéseket,
- a vizsgálatra került minták számát, a hibák elemzését és a megállapított hiányosságok alapján tett, illetve kezdeményezett hatósági intézkedéseket.
(4) Az élelmiszer-ellenőrző hatóságok az általuk végzett ellenőrzések tapasztalatairól rendszeresen tájékoztatják egymást, az éves jelentéseket egymásnak megküldik. Az élelmiszer-ellenőrzés során feltárt, az élelmiszer fogyasztók széles körét érintő tapasztalataikról a fogyasztókat a hírközlő szerveken keresztül esetenként tájékoztatják.

VII. Fejezet
Vegyes és záró rendelkezések

Ét. 27.§ (1) Ez a törvény 1996. január 1. napján lép hatályba.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a) az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény, valamint az azt módosító 1988. évi IV. törvény,
b)
c) a Magyar Élelmiszerkönyvről szóló 66/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet
hatályát veszti.

A 27.§ (2) bekezdésének b) pontját az 1997. évi CLIV. törvény 246.§ (1) bekezdésének c) pontja hatálytalanította.

(3)

A 27.§ (3) bekezdését az 1997. évi XI. törvény 119.§-a hatálytalanította.

(4) Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter, hogy - az ipari és kereskedelmi miniszter, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, valamint a népjóléti miniszter egyetértésével - rendelettel kiadja a Magyar Élelmiszerkönyv kötelező előírásait.
(5) Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter, hogy az ipari és kereskedelmi miniszterrel, valamint a népjóléti miniszterrel, együttes rendeletben szabályozza
- az élelmiszer-előállítás, -forgalmazás feltételeit,
- a dohánytermékek előállításának, forgalmazásának és ellenőrzésének a jövedéki törvény szabályozási körébe nem tartozó feltételeit;
- az ivóvíz és az ásványvíz palackozásának és forgalmazásának szabályait,
- az élelmiszerek megsemmisítésének feltételeit és módját a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben.
(6) Felhatalmazást kap az ipari és kereskedelmi miniszter, a népjóléti miniszter és a földművelésügyi miniszter, hogy együttes rendeletben szabályozzák a vendéglátás és közétkeztetés keretében történő élelmiszer-előállítás és -forgalmazás feltételeit.
(7) Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter, hogy a népjóléti miniszterrel együttes rendeletben szabályozza az élelmiszer-előállítás és -forgalmazás élelmiszer-higiéniai feltételeit.
(8) Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter, hogy a belügyminiszterrel, a honvédelmi miniszterrel, az ipari és kereskedelmi miniszterrel, valamint a népjóléti miniszterrel együttes rendeletben szabályozza az élelmiszerek ellenőrzésének rendjét.
(9) Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter, hogy az ipari és kereskedelmi miniszterrel, a népjóléti miniszterrel, valamint a pénzügyminiszterrel együttes rendeletben szabályozza a szükséges engedélyek és laboratóriumi vizsgálatok díját, valamint a díjak és a minőségvédelmi bírság megfizetésének és felhasználásának módjait.
(10) Felhatalmazást kap a földművelésügyi miniszter, hogy az ipari és kereskedelmi miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek különleges tulajdonságának tanúsítását, valamint a speciális magyar élelmiszerek körét, továbbá a friss fogyasztásra szánt gyümölcs és zöldség ellenőrzését.
(11) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza az élelmiszerek, vegyi, mikrobiológiai és radioaktív szennyezettségének és állatgyógyászati készítmény maradványának megengedhető mértékét.
(12) Felhatalmazást kap az ipari és kereskedelmi miniszter, hogy a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza az élelmiszer-forgalmazás rendjét.
(13) Az e törvény hatálybalépését megelőzően már megrendelt, illetve legyártott - a törvény jelölési előírásainak meg nem felelő - csomagolóanyagok 1997. december 31-ig felhasználhatók.

Vhr. 40.§ (1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény végrehajtására kiadott 10/1988. (VI. 30.) MÉM-SZEM rendelet, valamint az azt módosító 5/1992. (II. 14) FM-NM együttes rendelet és a minőségvédelem egyes kérdéseiről szóló 2/1981. (I. 23.) BkM rendelet 5/A.§-a, valamint az élelmiszerellátás körében dolgozók egészségügyi oktatásáról szóló 8200-2/1953. (Eü. K. 7.) EüM utasítás 1.§-a (1) bekezdésének első sorából "Az élelmiszeriparban", a melléklet III. fejezete 6. pont 7. sorában "Az élelmiszeriparban" szövegrészek, továbbá a melléklet I. fejezete.
(2) Ahol a rendelet a MÉ, illetve a Módszergyűjtemény alkalmazását írja elő, annak hatálybalépéséig a vonatkozó szabványt kell alkalmazni.
(3) E rendelet az Európai Megállapodás kihirdetéséről szóló 1994. évi I. törvény alapján az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítést célozza. Ennek érdekében teljes egészében átveszi az alábbi jogszabályok rendelkezéseit:
a) a Tanács 79/112/EGK irányelve az élelmiszerek jelöléséről és reklámozásáról, továbbá ennek 1995. december 1-jéig megjelent módosításai;
b) a Tanács 85/591/EGK irányelve az élelmiszerek ellenőrzésére szolgáló mintavételi és vizsgálati módszerek alkalmazásáról;
c) a Tanács 89/397/EGK irányelve az élelmiszerek hatósági ellenőrzéséről;
d) a Tanács 93/99/EGK irányelve az élelmiszerek hatósági ellenőrzésével kapcsolatos kiegészítő intézkedéseiről;
e) a Tanács 89/396/EGK irányelve az élelmiszerek tételazonosító jelölésről, továbbá ennek 1995. december 1-jéig megjelent módosításai.

A 40.§ a 35/1996. (XI. 30.) FM-NM-IKIM együttes rendelet 10.§ által megállapított szöveg.

1. számú melléklet az 1/1996. (I.9.) FM-NM-IKM együttes rendelethez
Az élelmiszer-előállító hely létesítési engedély kérelem tartalma

1. Az élelmiszer-előállító neve, címe:
2. Az élelmiszer-előállító hely címe:
Az élelmiszer-előállító hely létesítéséhez mellékelni kell a tervdokumentációt.
A tervdokumentációnak a következőket kell tartalmaznia:
1. az élelmiszer-előállító hely tevékenységi körének meghatározása;
2. hivatalos helyszínrajz;
3. technológiai folyamatábra;
4. technológiai elrendezési rajz M 1:50 méretarányban;
5. anyagmozgatási és személyforgalmi terv;
6. műszaki-technológiai leírás;
7. az épületgépészet szerelvényezési, fűtési, szellőzési, világítási, hűtési tervei;
8. gyártástechnológia szerinti gépjegyzék;
9. a környezetet várhatóan terhelő hatások;
10. a környezetet terhelő anyagok és a zaj környezet- és egészségvédelmi előírásoknak megfelelő kezelési, elhárítási módjai.

2. számú melléklet az 1/1996. (I.9.) FM-NM-IKM együttes rendelethez
Gyártmánylap

I. Az élelmiszer-előállítás főbb adatai
1. Az élelmiszer-előállító neve, címe:
2. Az élelmiszer-előállító hely neve, címe:
3. Az élelmiszer megnevezése:
4. Az élelmiszerre vonatkozó minőségi előírás:
A MÉ vonatkozó termék előírásnak/irányelvének száma és megnevezése:
(Ha az előírás/irányelv több terméket/termékcsoportot is tartalmaz, az élelmiszer ennek megfelelő további pontos azonosítása is szükséges.)
Az előállítási engedély (ha erre kötelezett) száma:
5. A termék egységnyi mennyiségre számított anyag összetétele:
A 15. számú melléklet 3. pontjában előírtak kivételével változó anyagösszetételt nem tartalmazhat. A gyártás során a megadott összetevőktől típusokban nem lehet eltérni. A mennyiségek - kizárólag a felhasznált anyagok természetes összetételi és érzékszervi ingadozásának ellensúlyozására - változhatnak. Az erre történő utalás nem tekintendő változó anyagösszetételnek.
6. Az élelmiszer alkotórészeinek csökkenő mennyiségi sorrendben történő felsorolása:
7. Felhasznált adalékanyagok:
Nevük és E számuk, illetőleg (ha a MÉ felhasználható adalékanyag előírásaiban nem szerepelnek) e rendelet hatálybalépésig kiadott engedélyek esetében az OTH engedélyszámuk, az azt követően kiadottak esetében pedig az OÉTI engedélyszámuk.
8. Az előállítási eljárás rövid leírása, különös tekintettel az egészségügyi biztonságot és a minőséget befolyásoló körülményekre:
9. Az élelmiszer minőségét és veszélytelenségét a 10.§ előírása szerint biztosító rendszer vagy azok elemeinek ismertetése:
II. Az élelmiszer minőségi jellemzői
1. Érzékszervi tulajdonságok:
2. Összetételi jellemzők (pl. fehérje, zsír, szénhidrát, extrakt, alkoholtartalom, hamutartalom stb.):
3. Mennyiségi jellemzők (tömeg, térfogat, darabszám):
4. A csomagolás módjának leírása:
Csomagolóanyag engedélyszáma:
Egyedi fogyasztói csomagolás módja (anyaga, zárás, címke elhelyezése):
Kínáló- és gyűjtőcsomagolás (darab szám):
Nagyfogyasztói csomagolás:
5. Minőségmegőrzési időtartam:
III. Az élelmiszer jelölése (a címke grafikai és szövegterve):
IV. Melléktermékek, hulladékok kezelése, továbbhasznosításuk:
..........................
élelmiszert előállító egység vezetője
Az Állomás jóváhagyó záradéka:

A 2. számú melléklet II.2. pontja a 35/1996. (XI.30.) FM-NM-IKIM együttes rendelet 12.§ (1) bekezdésével módosított szöveg.

3. számú melléklet az 1/1996. (I.9.) FM-NM-IKM együttes rendelethez
Az adalékanyag felhasználási és gyártási engedély kérelem tartalma

1. Általános adatok
1.1. Az adalékanyag megnevezése, E száma:
1.2. Az adalékanyag pontos összetétele (természetes anyagok esetében elegendő az eredet és az előállítási mód megadása):
1.3. A gyártó neve és címe:
1.4. A forgalmazó neve és címe:
1.5. A tárolás módja, az adalékanyag eltarthatósági ideje:
2. Fizikai-kémiai tulajdonságok
2.1. A hatóanyag kémiai és fizikai tulajdonságai (kémiai megnevezés, szerkezeti képlet, halmazállapot, szín, szag, oldhatóság, kémhatás stb.):
2.2. Az adalékanyag mikrobiológiai és kémiai tisztaságára és azonosságára vonatkozó adatok (hatóanyag-tartalom, melléktermékek és szennyező anyagok megnevezése és mennyisége):
3. Az alkalmazásra vonatkozó adatok
3.1. Az adalékanyag rendeltetése (pl. színezék, ízfokozó stb.):
3.2. Az anyag alkalmazásának technológiai indoklása:
3.3. A felhasználás módja:
3.4. Tervezett felhasználási koncentráció:
4. Az adalékanyag ártalmatlanságát igazoló adatok
4.1. Heveny toxicitási vizsgálatok:
4.1.1. orális LD50
4.1.2. dermális LD50
4.1.3. intraperitoneális LD50
4.1.4. inhalációs LC50
4.1.5. szem-irritáció
4.1.6. bőr-irritáció
4.1.7. egyéb adatok
4.2. Félheveny toxicitási vizsgálatok:
4.2.1. orális
4.2.2. dermális
4.2.3. inhalációs
4.2.4. bőrszenzibilizáció
4.3. Idült toxicitási vizsgálatok:
4.3.1. orális
4.3.2. inhalációs (a félheveny vizsgálat alapján)
4.4. "Késői" toxikus hatások:
4.4.1. genotoxikus hatás 3 végpontra, in vivo
4.4.2. reprodukciós hatás
4.4.3. embriotoxikus és teratogén hatás
4.4.4. karcinogén hatás
4.4.5. egyéb késői hatás
5. Hazai gyártású adalékanyag vagy adalékanyag-keverék esetén a gyártás technológiai leírása, a felhasznált anyagok tisztasága, keverék adalékanyag esetén az összetevők felsorolása, az adalékanyag komponensek mennyisége:
5.1. A hazai gyártású adalékanyagok esetén a Szolgálat területileg illetékes megyei, fővárosi intézetének szakvéleménye arról, hogy az előállítás közegészségügyi feltételei megfelelőek:
6. Az adalékanyag vizsgálatra alkalmas mennyiségű mintája:

4. számú melléklet az 1/1996. (I.9.) FM-NM-IKM együttes rendelethez
Mosó- (beleértve a tisztító-, súrolószereket is) és/vagy fertőtlenítőszerek felhasználási engedély kérelem tartalma

1. A mosó- és/vagy fertőtlenítőszer megnevezése, egyéb azonosító jele:
1.1. A mosó- és/vagy fertőtlenítőszer összetételi minőségi jellemzői:
2. Gyártó/importáló neve:
3. Felhasználási terület (élelmiszer-előállítási ágazat, vendéglátás, közétkeztetés stb.), illetve felhasználási körülmények:
4. Fertőtlenítőszer esetén a készítmény antimikrobiális spektruma, illetve ennek hiteles dokumentációja:
5. Alkalmazási paraméterek (koncentráció, hőmérséklet, hatásidő stb.):
6. A felhasználásból kizárt terület, ellenjavallatok:
7. A készítmény vizsgálatra alkalmas mennyiségű mintája:

5. számú melléklet az 1/1996. (I.9.) FM-NM-IKM együttes rendelethez
Az élelmiszer technológiai segédanyag felhasználási engedély kérelem tartalma

1. Általános adatok
1.1. A technológiai segédanyag megnevezése, nemzetközi kódjele:
1.2. A technológiai segédanyag pontos összetétele, hatóanyag-tartalma:
1.3. A gyártó neve és címe:
1.4. A forgalmazó neve és címe:
1.5. A technológiai segédanyag eltarthatósági ideje, a tárolásra vonatkozó előírások:
2. Fizikai-kémiai tulajdonságok
2.1. A technológiai segédanyag, illetve hatóanyagai kémiai és fizikai tulajdonságai:
2.2. A technológiai segédanyag tisztaságára vonatkozó és azonosításhoz szükséges adatok:
3. Az alkalmazásra vonatkozó adatok
3.1. A technológiai segédanyag rendeltetése (pl. enzim, extraháló oldószer, ioncserélő stb.):
3.2. Az anyag alkalmazásának technológiai indoklása:
3.3. A felhasználás módja:
3.4. A technológiai segédanyag felhasználásából adódó maradékok jellege és mennyisége az élelmiszerekben:
3.5. A maradékok élelmiszerekben történő meghatározására alkalmas vizsgáló módszer:
3.6. Hazai előállítású technológiai segédanyag esetén a gyártástechnológiai leírás, külföldi anyagok esetében a biztonsági adatlap:
4. Az anyag ártalmatlanságát igazoló adatok:
5. A technológiai segédanyag mikrobiológiai tisztasága:
6. A csomagolás módjának leírása (címketervezet, szállítólevélen szereplő adatok):
7. Különleges követelmények (pl. ioncserélők regenerálása stb.):
8. Hulladékok kezelése:
9. Munkavédelmi előírások:
10. A Szolgálat területileg illetékes városi intézetének véleménye a gyártás higiénés feltételeiről:
11. A technológiai segédanyag vizsgálatra alkalmas mennyiségű mintája:

6. számú melléklet az 1/1996. (I.9.) FM-NM-IKM együttes rendelethez
Az élelmiszer-előállító hely irányítója részére előírt képesítés

Az élelmiszer-előállító        Minimális képesítés

tevékenységi kör megnevezése

Sörgyártás                     sörgyártó szakmunkás vagy

                               serfőző vállalkozói képesítés

Szeszelőállítás                szeszipari vagy szesz- és

                               likőrgyártó szakmunkás vagy

                               szeszfőzde üzemvezetői

                               munkaköri képesítés

Gyümölcsszersz-főzés           gyümölcspálinka-gyártó vagy

                               szeszfőzdefelelősi

                               szakképesítés

Élesztőgyártás                 szeszipari szakmunkás

Likőrgyártás                   szeszipari szakmunkás

Üdítőital-gyártás              üdítőitalgyártó,

                               tartósítóipari, szeszipari,

                               sörgyártó vagy

                               élelmiszer-tartósítási

                               szakmunkás

Cukorgyártás                   cukorgyártó vagy cukoipari

                               szakmunkás

Édesipari termékgyártás        édesipari termékgyártó

                               szakmunkás

Cukorkagyártás                 édesipari termékgyártó

                               szakmunkás

Konzervgyártás                 tartósítóiapri vagy

                               élelmiszertartósítóipari

                               szakmunkás

Zöldség- és                    zöldség- és gyümölcsfeldolgozó

gyümölcsfeldolgozás            alapfokú képesítés vagy

                               kistermelői zöldés- és

                               gyümölcsfeldolgozó szakmunkás

Hűtőipari termékek készítése   tartósítóipari vagy

                               éleolmiszertartósító

                               szakmunkás

Növényolaj-előállítás          növényolajipari technikus

Hentes és mészáros tevékenység szakma mestere minősítés, vagy

                               hús- és baromfiipari technikus

Húsfeldolgozás                 szakma mestere minősítés, vagy

                               hús- és baromfiipari technikus

Sütőipari tevékenység          szakma mestere minősítés vagy

                               sütőipari technikus

Keksz- és ostyagyártás         keksz- és ostyagyártó

                               alapfokú szakképesítés

Száraztészta-készítés          száraztészta-készítő alapfokő

                               szakképesítés

Mézeskalács-készítés           mézeskalács-készítő alapfokú

                               szakképesítés

Malmi tevékenység              szakma mesetere minősítés vagy

                               malomipari és

                               keveréktakarmánygyártó

                               technikus

Tejtemékgyártás                tejtermékgyártó szakmunkás

Dohánytermék-előállítás        dohányfeldolgozó szakmunkás

Élelmiszer-minősítés           élelmiszer-analitikus-technikus

A szakma kiváló mestere minősítést az e rendelet hatálybalépésének időpontjában már működő élelmiszer-előállító hely esetében, e rendelet hatálybalépésének időpontjától számított 3 éven belül meg kell szerezni.

A 6. számú melléklet a 35/1996. (XI.30.) FM-NM-IKIM együttes rendelet 11.§-ával módosított szöveg.

7. számú melléklet az 1/1996. (I.9.) FM-NM-IKM együttes rendelethez
Az élelmiszer-higiéniai és minőségbiztosítási minimumvizsga feltételei

1. Az élelmiszer-higiéniai és minőségbiztosítási minimumvizsgát (a továbbiakban: vizsga) az arra kötelezettek - az élelmiszer-előállítási szakágazattól és a vizsgára kötelezett munkakörétől függően - 3-8 órás felkészítő oktatásának kell megelőznie.
2. Az oktatást a Szolgálat és - a közétkeztetés, vendéglátás és kereskedelem kivételével - az Állomás, bármely olyan előállító, oktatási intézmény, vállalkozás vagy vállalkozó végezheti, akinek ezt - az oktatási anyag jóváhagyásával - az Állomás és a Szolgálat engedélyezte.
3. Az Állomás és a Szolgálat által történő oktatás díjköteles. Az oktatással kapcsolatos költségeket az élelmiszer-előállítónak kell viselnie.
4. Az oktatási anyagnak - az élelmiszer-előállítási szakágazat, az élelmiszer-előállító és a vizsgára kötelezett munkakörének sajátosságait figyelembe véve - az alábbiakon kell alapulnia:
4.1. Közegészségügyi ismeretek
ÉT és e rendelet közegészségügyi előírásai.
A személyi higiénia alapjai:
- ivóvíz-higiénia,
- szennyvíz-, szemét- és hulladékkezelés,
- élelmiszerek útján terjedő fertőzések.
4.2. Élelmiszer-higiéniai ismeretek
ÉT és e rendelet élelmiszer-higiéniai előírásai.
Az állati eredetű élelmiszerek élelmiszer-higiéniai vizsgálatáról és ellenőrzéséről szóló rendelet.
Az élelmiszerek előállításának és forgalomba hozatalának élelmiszer-higiéniai feltételeiről szóló rendelet.
A veszélyelemzésről és kritikus ellenőrzési pontokról (HACCP) szóló FAO/WHO Codex Alimentarius dokumentum, illetve MÉ előírás.
4.3. Minőségbiztosítási ismeretek
ÉT és e rendelet minőségi előírásai.
Az MSZ EN ISO 9000-9004 minőségbiztosítási szabvány sorozat.
4.4. Környezetvédelmi ismeretek
ÉT és e rendelet környezetvédelmi előírásai.
A környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény, különös tekintettel a hulladékgazdálkodásra.
Az élelmiszerek csomagolóanyagával kapcsolatos jogszabályi kötelezettségek.
5. A vizsgát az Állomás, a Szolgálat vagy bármely olyan előállító, oktatási intézmény, vállalkozás vagy vállalkozó lebonyolíthatja, akinek ezt - a vizsgáztatás módjának és a vizsgakérdéseknek a jóváhagyásával - az Állomás és a Szolgálat engedélyezte. A vizsgáztatásban az Állomás és a Szolgálat egy-egy képviselőjének mindig részt kell vennie. Ha az Állomás és a Szolgálat vizsgáztat, illetve képviselőik a vizsgán részt vesznek, tevékenységük díjköteles. A vizsgáztatással kapcsolatos költségeket az élelmiszer-előállítónak kell viselnie.
6. A vizsga elvégzését az Állomás és a Szolgálat által kiadott Bizonyítvány igazolja. A Bizonyítványnak a vizsgát letett adatain kívül az élelmiszer-előállító nevét és tevékenységi szakágazatát is tartalmaznia kell. A Bizonyítvány kiállítása nem díjköteles, annak költségei a vizsgáztatással kapcsolatos költségek részét képezik.
7. Az 5 évet meghaladó munkavégzés esetén minden 5. évben az érintett személynek a 4. pont szerinti tematikát figyelembe vevő továbbképző tanfolyamon kell részt venni, melynek szervezése a munkáltató feladata.
8. A vizsgakötelezettség nem vonatkozik azon élelmiszer-előállító munkavállalóira, ahol a tanúsított MSZ EN ISO 9000 szabványsorozat szerinti minőségbiztosítási rendszer keretében szükséges oktatást elvégzik.

8. számú melléklet az 1/1996. (I.9.) FM-NM-IKM együttes rendelethez
A különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek típusai és követelményei

1. Egészséges csecsemők és gyermekek táplálására szolgáló élelmiszerek:
a) Bébiételek: 3 hónaposnál idősebb csecsemők és kisgyermekek számára előállított zöldség-, gabona- és/vagy gyümölcsalapú, hússal és/vagy tejjel, tejtermékkel kiegészített konzerv vagy instant por készítmények,
b) Bébiitalok: csecsemők számára készített, 6 hetes kortól alkalmazható gyümölcs- és/vagy zöldségalapú italok, teák.
2. Diétás élelmiszerek:
a) Csökkentett energiatartalmú az az élelmiszer, amelynek energiatartalma a hozzá hasonló hagyományos élelmiszer energiatartalmánál legalább 30%-kal kevesebb. Csökkentett energiatartalmú az az üdítőital, amelynek energiatartalma kisebb, mint 85 kJ (20 kcal) 100 ml-ben.
Energiaszegény az az élelmiszer, amelynek 100 g-ja, illetve egy adagja legfeljebb 170 kJ (40 kcal) energiát tartalmaz. Ez az előírás nem vonatkozik az italokra.
Energiamentes az az élelmiszer, amelynek 100 g-ja legfeljebb 10 kJ (2,4 kcal) energiát tartalmaz.
b) Csökkentett zsírtartalmú az az élelmiszer, amelynek zsírtartalma legalább 50%-kal kisebb mint a hozzá hasonló hagyományos élelmiszeré, és koleszterintartalma nem több mint 50 mg/100 g.
c) Megváltoztatott zsírsav összetételű az az élelmiszer, amelyben az eredeti zsírsavösszetételt úgy módosították, hogy valamilyen táplálkozási és élettani szempontból fontos zsírsavból vagy zsírsavakból lényegesen többet vagy kevesebbet tartalmaz. A jelölésnél fel kell tüntetni, hogy milyen zsírsavakat, zsírsavésztereket, illetve triglicerideket használtak a dúsításához.
d) Koleszterinszegény az az élelmiszer, amely legfeljebb 20 mg/100 g koleszterint tartalmaz.
Koleszterinmentes az az élelmiszer, amelynek koleszterintartalma kevesebb mint 5 mg/100 g.
Csökkentett koleszterintartalomra és koleszterinmentességre nem szabad utalni olyan élelmiszer esetében, amely természetéből eredően nem tartalmaz koleszterint, pl. növényi élelmiszerek.
e) Csökkentett fehérjefogyasztás céljára előállított az az élelmiszer, amelynek fehérjetartalma az azzal összehasonlítható hagyományos élelmiszerek fehérjetartalmának legfeljebb 50%-a, és a benne található fehérjéknek legalább 75%-a teljes értékű.
Kívánatos, hogy a kálium-, magnézium- és foszfáttartalma legalább 40%-kal alacsonyabb legyen, mint az azzal összehasonlítható hagyományos élelmiszereké. Előállításukhoz megfelelő minőségű izolált vagy szintetikus L-aminosavak felhasználhatók, DL-metionin felhasználása indokolt esetben megengedhető.
f) Szénhidrát anyagcsere zavarokban szenvedők számára készült diabetikus az az élelmiszer:
- amelynek szénhidráttartalma sütő- és tésztaipari termékeknél legalább 30%-kal, egyéb élelmiszernél legalább 50%-kal alacsonyabb mint az azzal összehasonlítható hagyományos élelmiszereké;
- az a sör, amelynek szénhidráttartalma legfeljebb 0,75 g/100 ml;
- amely hozzáadott mono- és diszacharidot, vagy ilyen tartalmú anyagot nem tartalmaz, és természetes mono- és diszacharidtartalma legfeljebb 3%.
Ezek az előírások a fruktózra nem vonatkoznak.
g) Purinszegény az az élelmiszer, amely legfeljebb 4 mg/100 g purint tartalmaz.
h) Élelmi rostban gazdag az az élelmiszer, amely több mint 5 g/100 g élelmi rostot tartalmaz, és az előállító/forgalmazó által napi fogyasztásra ajánlott mennyisége legalább 5 g élelmi rostot tartalmaz.
i) Tejcukormentes élelmiszer az a tejtermék, amelyben a laktóztartalom fogyasztásra kész állapotban kevesebb mint 0,1 g/100 g, illetve 0,1 g/100 ml és az azzal összehasonlítható hagyományos élelmiszer jelentős mennyiségű laktózt tartalmaz.
j) Csökkentett nátriumtartalmú élelmiszer:
- csökkentett nátriumtartalmú az a húskészítmény, amelynek nátriumtartalma legfeljebb 300 mg/100 g;
- csökkentett nátriumtartalmú az a sókeverék, amelynek nátriumtartalma legfeljebb 19 g/100 g;
- nátriumszegény az a só, amelynek nátriumtartalma legfeljebb 120 mg/100 g lehet;
- nátriumszegény az az élelmiszer, amelynek nátriumtartalma nem több, mint a vele összehasonlítható termék nátriumtartalmának 50%-a, legfeljebb azonban 120 mg/100 gramm;
- kifejezetten nátriumszegény az az élelmiszer, amelynek nátriumtartalma nem több, mint az azzal összehasonlítható termék 50%-a, legfeljebb azonban 40 mg/100 gramm.
k) Gluténmentes az az élelmiszer, amelynek előállításánál nem használnak búzát, árpát, rozsot, zabot és ezek hibridjeit, vagy ezekből származó készítményeket (beleértve a keményítőt és élelmi rostokat is) és előállítása olyan körülmények között történik, amely garanciát nyújt arra, hogy az említett gabonafélékből származó anyagok nem kerülhetnek be az élelmiszerbe.
3. Nagy izomerő kifejtését elősegítő, elsősorban sportolóknak, testépítőknek, nehéz fizikai munkát végzőknek szánt élelmiszerek csoportjába azok a készítmények sorolhatók, amelyek fehérje, szénhidrát, zsír, vitamin és ásványi anyag összetevőit úgy állították össze, hogy könnyen hasznosuló formában tartalmazzák a megnövekedett tápanyagszükséglet fedezéséhez szükséges anyagokat, és összetételük alapján, valamint dokumentált vizsgálati eredmények szerint hozzájárulnak a kitűzött cél eléréséhez.
Az ilyen élelmiszer a hasonló hagyományos élelmiszerhez képest csak a 12.§ (4) bekezdése szerinti vitaminokat, valamint makro- és mikroelemeket tartalmazhatja kiegészítőként.
4. Vitaminnal és/vagy ásványi anyaggal
a) dúsított az az élelmiszer, amelynek vitamin-, illetőleg ásványianyag-tartalmát arra alkalmas eljárással (nemesítési, tenyésztési), illetve hozzáadással a hozzá hasonló élelmiszerhez képest megnövelték,
b) kiegészített az az élelmiszer, amely az élelmiszerben eredetileg elő nem forduló vitamint és/vagy ásványi anyagot tartalmaz.
Az a) és b) pontban meghatározott élelmiszerek egyszeri alkalommal fogyasztott mennyisége legalább egy vitaminból vagy ásványi anyagból tartalmazza a napi fogyasztási ajánlás 1/3 részét, de nem haladja meg a napi ajánlott mennyiséget.
Multivitaminozott az élelmiszer, amelyben lévő, illetőleg deklarált vitaminok száma legalább 4 és ezek közül legalább kettőnek a mennyisége - az egyszeri alkalommal fogyasztott adagban - eléri a felnőttek számára fogyasztásra ajánlott napi mennyiség 1/3 részét.
A deklarált értékeknek megfelelő vitamin és ásványi anyag koncentrációnak (a mérési hibák által meghatározott eltéréseken belül) a minőségmegőrzési idő végéig meg kell maradnia. Az esszenciális elemekkel történő dúsítás esetén az egyes elemek külön elbírálás alá esnek.
Bébiételekben, bébiitalokban a korcsoport számára megállapított fogyasztásra ajánlott napi mennyiség értékeket kell figyelembe venni. Az élelmiszer nyersanyagaiban lévő vitaminok feldolgozás alatti vesztesége pótolható az eredeti vitamintartalomig. Az ilyen készítmények nem sorolhatók a különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek közé.
5. Étrendi kiegészítő készítmény az az élelmiszer, amely az élelmiszerekben előforduló egyes komponenseket dúsított vagy izolált formában tartalmazza, függetlenül attól, hogy megjelenése és/vagy fogyasztási módja eltér az élelmiszereknél megszokottól (pl. kapszulába zárt vagy tablettázott élelmi rost, vitamin, ásványi anyag készítmények, amelyeket rágás nélkül ajánlatos lenyelni).
6. Mesterséges édesítőszerrel készített, hozzáadott cukrot nem tartalmazó az az élelmiszer, amely ilyen édesítőszert tartalmaz, de összetétele miatt nem sorolható a felsorolt élelmiszercsoportok egyikébe sem. Cukormentesnek akkor nevezhető egy élelmiszer, ha benne a cukrok, mono- és diszacharidok koncentrációja nem több mint 0,5 g/100 g. A "cukormentes" jelölést csak akkor lehet alkalmazni, ha az adott élelmiszerhez hasonló másik élelmiszer cukrot tartalmaz.

9. számú melléklet az 1/1996. (I.9.) FM-NM-IKM együttes rendelethez
A makro- és mikroelemek felnőttek számára fogyasztásra ajánlott napi mennyisége mg-ban

Nátrium    2000

Klorid     3000

Kálium     3500

Réz           1,4

Króm          0,12

Mangán        4,0

Szelén        0,08

Molibdén      0,25

Fluor         1,5

10. számú melléklet az 1/1996. (I.9.) FM-NM-IKM együttes rendelethez
A különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszer-előállítási engedély kérelem tartalma

1. Az élelmiszer-előállító neve, címe:
2. Az élelmiszer-előállító hely címe:
Az előállítási engedély kérelemhez csatolni kell:
1. az előállítani kívánt különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszer gyártmánylapját,
2. annak leírását, hogy az élelmiszer milyen különleges étrend céljait szolgálja,
3. a különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszernek a vizsgálat elvégzéséhez szükséges mennyiségű mintáját,
4. a Szolgálat megyei, fővárosi Intézete állásfoglalását arról, hogy az elkülönített gyártás közegészségügyi feltételei biztosítva vannak.

11. számú melléklet az 1/1996. (I.9.) FM-NM-IKM együttes rendelethez
Az új élelmiszer gyártási engedély kérelem tartalma

A kérelemhez csatolni kell:
1. az előállítani kívánt új élelmiszer gyártmánylapját,
2. az új élelmiszer a vizsgálat elvégzéséhez szükséges mennyiségű mintáját,
3. az új élelmiszer vizsgálati módszerére vonatkozó előírást.

12. számú melléklet az 1/1996. (I.9.) FM-NM-IKM együttes rendelethez
Élelmiszer ionizáló energiával való kezelési engedély kérelem tartalma

1. A kérelmező neve, címe, telephelye:
2. A kezelésre szánt élelmiszer megnevezése, mennyisége, azonosító adatai:
3. Az élelmiszer előállítója, import esetén származási helye:
4. A kezelés célja:
5. A kezelés szükségességét indokoló vizsgálatok adatai:
6. A kezelést végző üzem neve, címe, telephelye:
7. Az alkalmazni kívánt kezelési paraméterek:
8. Saját vagy a nemzetközi gyakorlatból származó vizsgálati eredmények, az összetétel, a táplálkozási érték változásáról, valamint a kezelés egészségügyi ártalmatlanságáról:

13. számú melléklet az 1/1996. (I.9.) FM-NM-IKM együttes rendelethez
Az élelmiszerrel érintkező anyag és csomagolóanyag felhasználási engedély kérelem tartalma

1. Az anyag megnevezése (márka- és számjelzése, szabványszáma, egyéb megjelölése):
1.1. Az anyag összetételi, minőségi jellemzői:
2. A gyártó neve és címe:
3. A forgalmazó neve és címe:
4. A kért felhasználási terület (élelmiszertípus, hőmérséklet stb.):
5. Az anyag adott célra való megfelelőségének dokumentálása:
6. A gyártó bizonylata arról, hogy az anyag élelmiszerekkel közvetlen érintkezésben történő felhasználásra készült, illetve alkalmas (külföldi anyag esetén hivatkozást arra, hogy milyen előírásnak felel meg):
7. A csomagolóanyag újrahasznosíthatóságára, illetve természetes lebomlási idejére vonatkozó információk:
8. Az anyagra vonatkozóan rendelkezésre álló vizsgálati adatok:
9. Az anyag vizsgálatra alkalmas mennyiségű mintája:

14. számú melléklet az 1/1996. (I.9.) FM-NM-IKM együttes rendelethez
Az ionizáló energiával kezelt élelmiszerek nemzetközi jele

A sötét felületek zöld színűek.

A melléklet ábrát tartalmaz, mely a Magyar Közlöny 1996/1. számának 19. oldalán található.
Az ábrát az adatbázis kép formájában tartalmazza.

15. számú melléklet az 1/1996. (I.9.) FM-NM-IKM együttes rendelethez
Víz, koncentrált anyagok, egyes keverékek felhasznált anyagként való feltüntetésének szabályai

1. Az előállításhoz felhasznált vizet a késztermékben meghatározható tömeg szerint kell a felsorolásban megemlíteni. Kivéve a kizárólag a koncentrált összetevők hidratálására, illetve a rendszerint nem fogyasztandó folyadékközegként felhasznált vizet.
1.1. Ha az előállításhoz felhasznált víz az élelmiszer 5%-át nem haladja meg, akkor nem szükséges figyelembe venni a felsorolásnál.
2. A koncentrált vagy dehidratált élelmiszerek esetében, melyek víz hozzáadásával hozhatók eredeti állapotba, a felhasznált anyagok a hidratált termékben előforduló mennyiségük sorrendjében is felsorolhatók, azzal a feltétellel, hogy az összetevők listáját "a hidratált termék összetevői:" vagy a "felhasználásra kész termék összetevői:" kifejezést vezeti be.
3. A gyümölcsök, zöldségek és fűszerek olyan keverékei esetében, ahol egyik komponens sincs jelentős túlsúlyban, a felhasznált anyagok tetszőleges sorrendben sorolhatók fel, amennyiben a felsorolást a "változó arányban" kifejezés kíséri.

16. számú melléklet az 1/1996. (I.9.) FM-NM-IKM együttes rendelethez
Az élelmiszer előállításához felhasznált anyagok felsorolásánál a használható gyűjtőnevek

Felhasznált anyagok            Használható gyűjtőnév

Finomított olajok, kivéve az   növényi olaj, vagy állati

olivaolaj                      eredetű olaj, vagy

                               meghatározott eredtük

                               megnevezésével együtt.

                               Hidrogénezett olajoknál:

                               hidrogénezett (...) olaj az

                               eredetre utaló)

                               szövegszerkezetben

Finomított zsírok              növényi zsír, vagy állati

                               eredetű zsír, vagy

                               meghatározott eredetük

                               megnevezésével együtt.

                               Hidrogénezett zsíroknál:

                               hidrogénezett (...) eredetre

                               utaló) szövegszerkezetben

Két vagy több gabonafélékből   liszt, melyet a gabonafélék

nyert lisztek keverékei        csökkenő mennyiségi

                               felsorolása követ

Keményítő, fizikai vagy        (...) keményítő (eredetre

enzimes úton módosított        utaló) szövegszerkezetben

keményítők

Valamennyi halfajta1           hal

A sajtok valamennyi típusa1    sajt

Valamennyi fűszer,             fűszer(ek) vagy fűszer

gyógynövény, ha aránya, az     keverék(ek)

összetevők 2%-át nem haladja

meg

Bármely típusú rágógumi        rágógumi alapanyag

nyersanyag készítmény, melyet

rágógumi előállításra

használnak fel

Sütőipari termékekből készült  morzsa vagy kétszersült

morzsák, kétszersültek

Bármely típusú szacharóz,      cukor

valamint izoszirup

Vízmentes dextróz és           szőlőcukor

dextrózhidrát

Glükóz szirup és vízmentes     glükóz szirup

(száraz) glükóz szirup

Bármely típusú tejfehérje      tejfehérje

(kazein, kazeinát, savó)

Sajtolt, expellerrel készített kakaóvaj

vagy finomított kakaóvaj

Bármely típusú                 gyümölcskocsonya

gyümölcskocsonya, ha

mennyisége a késztermék 10%-át

nem haladja meg

Zöldségfélékből készült        zöldségfélék

keverékek, ha arányuk az

összetevők 10%-át nem haladja

meg

Bármely típusú bor(*)            bor

(*)Kivéve, ha a megnevezésben vagy más módon (pl. ábrán) meghatározott típusra utalnak.